Hol folt,hol nem folt...

60.

2012-01-31T10:09:00.000+01:00

Többször említettem, hogy Pató Pálként élem az életem- legalábbis foltvarrásügyileg. De miért is ne tenném, amikor egyébként sem vagyok egy "mérgezett egér" típus, és a foltvarrás az én életem jutalomjátéka, szeretem benne jól érezni magam. Mivel kellő önismerettel rendelkezem, ismerem magam, hogy UFO gyártásban felülmúlhatatlan vagyok.Épp ezért nem szokásom bevállalni határidőhöz kötött varrást, inkább nem ígérek és akkor nem kell magyarázkodnom.DE most megtettem, és nagyon élvezem! Beléptem ebbe a játékba:

Megálmodója és irányítója Hopp Mónika aki egészen lázba hozott több mint száz foltost.
Az első héten nyílhegy blokkot varrtunk:

A másodikon keltát:

A harmadikon drezdai tányért:

Folyt.köv.

59.

2011-12-27T18:39:00.004+01:00

Már rég tervezem, hogy életjelet adok magamról,de ami késik az ugye nem múlik. (Napról napra egyre bölcsebb leszek!) Például arra is rájöttem, hogy aki már augusztusban elkezdi a karácsonyi holmi varrását, az nem elmebeteg. Ellenben aki az utolsó pillanatig halogat az már annál inkább!
De azért én is készítettem pár apróságot. És igaz, hogy apróságok, de annál több munka volt velük.

Még november elején ki akartam próbálni a Csoki-foltos lányoktól vásárolt almacsutka sablont. Annyira belejöttem a dologba, hogy már egy terítőre valót kiszabtam és el kellett gondolkoznom, hogy mit is csináljak velük. Ágytakarót karácsonyi anyagokból nem akartam. Asztalterítőt ennyire sokszínűt szintén nem. Lett belőlük tányéralátét.

Azután már csak apróságokra maradt idő. Kötöttem néhány sálat pom-pom és kukac fonalból (ezeket azért nem mutatom meg, mert nem azért szépek mert ügyes vagyok, hanem mert különleges fonalból készültek), és gyártottam nagyon sok karácsonyfára való csillagot.Ezek egy részét a tanítónénik kapták meg a suliban. Ezek voltak a kórházi időtöltéseim, mert sajnos az anyukám november végén a szemem láttára kapott agyvérzést. Lebénult a jobb oldala és a beszédközpontja. Nagyon tudathasadásos állapot volt nézni a szemeit miközben nem tudott szólni hozzám, de tudtam, hogy mindent ért. Na és azóta is úgy kezelni őt mint egy kisgyereket miközben ő az ANYUKÁM! *
A következő héten megműtötték a kisfiam füleit és újra kivették az orrmanduláit. Megint középfülgyulladásunk volt, ami nem akart gyógyulni.

És én mindeközben annyira jól koordináltam mindent, hogy biztos voltam benne, hogy a két ünnep között össze fogok omlani. De nem bírtam addig. 22-23.-án egész nap csak sírtam. Még az elején elmagyaráztam a családomnak, hogy mi a baj és hagyták, had sírjam ki magamból a feszültséget. És ez így segített is. Így aztán az ünnepek alatt már csak élveztem az együtt töltött időt!

* Az anyukám már egész jól van. Nagyon gyorsan került jó kezekbe és mindene mozog és tud beszélni. Csak nehezen tudja elfogadni, hogy már nem olyan mint régen volt.

58.

2011-10-06T10:53:00.002+02:00

Hogy a technika ördöge vagy a blogvilág szelleme teszi velem azt nem tudom, de pár blog elolvasása után lefagy a bloggerem. Az elején- pár hete- még nagyon zavart a dolog, de most isteni sugallatnak veszem. Biztosan "fent" is olvasták, hogy állandóan panaszkodom, hogy nincs időm semmire, és közben látják, hogy időnként itt ragadok a gép előtt, és most tettek róla, hogy legyen lelkierőm felállni innen. Köszönöm.

(Abban csak reménykedni tudok, hogy nem fogok egyszer eltűnni teljesen, mert bár ritkán írok, de annál gyakrabban olvasok. Vagy olvasnék...)

57.

2011-10-03T11:19:00.006+02:00

Egyre csak telnek a napok,- mit telnek ,rohannak- és még mindig nem tettem fel képeket.Most sem tudok érdemlegeset mutatni, mert ezeket nem most fejeztem be, de valahogy-valamikor elkészültek.

A babát Egerben varrtuk, a házikós pzs tartót szintúgy. A kosarat pedig Csanakon tanulták a lányok (nekem egy nappal előbb haza kellett jönnöm) és az én Boszi barátnőm a nyár végén eljött hozzám és megtanította nekem.

56.

2011-09-21T09:04:00.002+02:00

Igazán rosszul tűröm ha a középpontban kell lennem, és nem is akartam szóba hozni, de tegnap 40 lettem.

Nem vágytam semmilyen ünneplésre, nekem ez is olyan nap mint a többi, és nem azért mert nem tudom elviselni a korom- bár azért az kétségbeejtő, hogy ennyire gyorsan telnek az évek.

Reggel a kisebbik lányom túl korán, a nagyobb pedig túl későn ment iskolába ahhoz, hogy elkísérjék az öccsüket a suliig. A férjemnek dolga volt, így segítséget kellett kérnem az A-ból B-be jutáshoz. Ehhez jó 10 percet kellett gyalogolnunk a szakadó esőben. Az én drágám (ő a férjem ;o) ) ekkor hívott fel, hogy percekig énekelje nekem a telefonba a Boldog szülinapot dalát.Azt sem tudtam mit fogjak: az esernyőt, amit a szél akart magának, vagy a gyereket aki lebegett mögöttem esőkabátban és gumicsizmában, vagy a telefont?

DE mire hazaértem a nagylányom teával és reggelivel köszöntötte a NAGY napot.Meghatott !Aztán délben amikor hazajött a suliból csokit is kaptam és egész délután szülinapi zenéket hallgattunk. És láttam rajta, hogy nem adja fel. Akkor is megtöri a páncélomat és eléri, hogy én is nagynak érezzem a napot. Mire a néptáncos szülőiről megjöttem muffinokból tortát kreált és még mielőtt elaludtam még küldött egy üzenetet a telefonomra, hogy még egyszer utoljára boldog 40.-et kívánjon.

Addig dolgozott az ügyön, míg végre én is tudtam örülni a szülinapomnak!

A kisebbik lányom tudjátok mivel lepett meg? Hát ANYAGGAL!

Konklúzió: Nagyon klassz családom van, akik mellett minden nap szülinap!

55.

2011-09-19T08:55:00.004+02:00

Ezt a díjat a Csoki-folt-os lányoktól kaptam. Nagyon örültem neki, mert ők első helyen állnak a kedvenceim között, ezért ez dupla megtiszteltetés nekem. De rossz szokásomhoz híven most sem küldöm tovább ! ;o))

54.

2011-08-28T14:54:00.004+02:00

Régóta gondolkozom, hogy kellene már írnom ide valamit- volt rá szűk négy hónapom- és lenne is miről, hiszen négy táboron vagyok túl. De annyira gyorsan elrepült ez a nyár, hogy szinte hihetetlen!És valahogy minden olyan szétesőben* van. Mindent olyan elhasználódottnak érzek-látok kivűl is és belül is. De ezzel nem csak én vagyok egyedül, sőt Csanakra jövőre már kerekesszékkel, műfogsorral, hallókészülékkel és gyógyszertárnyi tapasszal és tablettával indulok! Ezt csak viccnek szántam, mert az idei táborban a barátnőimmel nem győztünk kenni, ragasztani, masszírozni egymást mert mindig valahol fájt!És mindezt 40 évesen! Hát, szégyenlem magam!

*elromlott a klímánk, meghalt a számítógépünk és a riasztónk, és mindez ebben a kétségbeejtő gazdasági helyzetben!Oda az összes fényképünk és a 6 éve gyűjtögetett foltvarrós dolgaim, a címlistám...

Na, szóval a nyár történései nagy vonalakban: A tanévzáró után a június a táborozások hónapja volt. A három gyermek négy táborba ment két hét alatt. Igen, a kicsi is elkezdte és nagyon jól érezte magát. Azt mondta, hogy csak két sírás volt összesen, mert két este azért hiányoztam neki (egy hétig táborozott a néptánciskolával).Egész jó arány!

Én a május elejei rácalmási tábor után a tatabányai Foltra forgók táborában jártam, majd júniusban Eger volt a következő úticél. Augusztus elején a szokásos csanaki tábor zárta a foltvarrós nyaramat. Ezekre a táborokra úgy emlékszem vissza, hogy nagyon jól éreztem magam és sikerült töménytelen UFO-t gyártanom. Megígérem(az nem kerül semmibe), hogy szép lassan befejezem őket és megmutatom nektek is, hogy mennyi jó dolgot tanultam az idén.

A július a családé volt, egy hetet izzadtunk és három hetet fagyoskodtunk együtt nagy szeretetben. Augusztusban miután megjöttem csanakról indult a néptánc: hol próbákra, hol fellépésekre jártunk egészen 21.-éig. Azóta pedig ismét a nagy semmittevés van egy kis befőzéssel fűszerezve mert ebben a nagy melegben másra nem futja!

Folyt.köv.

53.

2011-05-09T09:44:00.002+02:00

Annyi minden történik velem, hogy mostanában már nemhogy írni, de sajnos olvasni sem tudok itt blogországban!
A húsvétot a kisfiam skarlátjával nyitottuk meg, azután a férjemből lett ágyrajáró, mivel be kellett ugrania az egyik sofőrünk helyett. Így aztán 3/4 4- kor már szendvicseket gyártok a szó konkrét és nem foltvarró értelmében. ;o(((
Rám maradt a gyerekek iskolába való juttatása, ami a szomszéd városba átjárást jelenti. Heti 5x3 iskola és 2x2 néptánc. Plussz viselet osztás mert május 1.-én fellépés, 7.-8.-án néptánc verseny Csepelen. Mindez úgy, hogy nem vezetek.
Május 7.-én a foltvarró csoportom kv.-t rendezett, oda tombolát kellett gyártanom.
Már azt hittem beleőrülök.Állandóan azon járt az agyam, hogy kinek ,hánykor és hol kell lennie és oda mivel fog eljutni.
De pénteken (6.-án) meglátogattak a foltvarrós barátnőim, egy kis festést szerveztünk már jó ideje. Reggel még izgultam, hogy vajon nem gond-e hogy mind a lakás mind az idegrendszerem romokban hever, de kis idő múlva rájöttem, hogy ők kellettek nekem.
Képeket később teszek fel, mert bár a nehezén túl vagyok (?), de én táborba mennék pénteken (Tatabánya); a kisfiam tegnap lepkehimlős lett a változatosság kedvéért; a férjem még mindig dolgozik,de megígérte, hogy leakaszt valahonnan egy sofőrt; és a következő néptánc fellépés csak május 21.-én lesz!

52.

2011-04-15T12:56:00.003+02:00

Mégegy befejezett táska, és ennek csak három hetet kellett várnia a fülére!

Nem tudom más is így van-e vele, de az előlap v. táskatest gyártás sitty-sutty megy, valószínűleg mert inspirál, de a szendvicselésnél v. fülvarrásnál elakadnak a dolgaim!

Szóval az úgy volt, hogy a foltvarrást nem tisztelő sógornőm tavaly kapott tőlem egy táskát.Meg is nőtt a renomé azóta! Annyira, hogy most is táskát szeretett volna, sőt ki is szerette volna fizetni. Na de nem úgy van az. Szülinapi ajándék lett ez itt:

A táskafazont Martileintől kívántam meg, a színekkel pedig kissé hadilábon álltam mert nem igazán tudok rózsaszínben gondolkodni! Remélem tetszeni fog az új gazdájának legalább annyira mint az előző.

51.

2011-04-13T09:08:00.012+02:00

Képzeljétek el milyen érzés lehet ha már saját magam előtt szégyenlem magam. Ez a tempó amit diktálok kétségbeejtő. Mint valami Pató Pál. Lehet, hogy ha kutatnék a családfám után , kiderülne, hogy egyenesági leszármazottja vagyok. Szóval a bevezető után elmesélem nektek, hogy a hétvégén Tatabányán jártam. Mondhatnám, hogy a "szokásos" kv.-n vettem részt, hiszen ez az a kv. amit sosem hagynék ki. Minden a szokásos volt: a színvonal (mind a kiállított munkáké, mind a vendéglátásé), a sok-sok árus és a rengeteg tombola ajándék.

Na és remélem az is szokássá válik, hogy ha tombola, akkor az egyik fődíj az enyém. Most is így volt!

A Pató Pál féle életmódra visszatérve, próbálom keresni az aranyigazságokat amik engem igazolnak. Olyanokra gondolok mint:" Lassan járj, tovább érsz!" -talán ez nem az igazi, na de: "Hamar munka ritkán jó!", vagy "Jó munkához idő kell!". Tudom valami olyan is van, hogy "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!", de inkább azzal van a baj, hogy sok mindenbe belefogok és keveset fejezek be. De ez a táska be lett végre fejezve!

Az igaz, hogy tavaly augusztusban kezdtem el, egy sokszor megváltoztatott szabásminta alapján. El is ment tőle a kedvem, pedig a táskafazon tetszett! Azután egyszercsak elővettem valamikor ősszel, és mégiscsak befejeztem Közben arra is rájöttem, hogy mit rontottunk el Csanakon. Ami a "patópálos" csavar a táskában az az, hogy ősz végétől kellett arra várnia, hogy fület kapjon szegény. (A fényképek minőségéért pedig én kérek elnézést!)

50.

2011-03-08T17:25:00.009+01:00

Előhang:

Ahogy elteltek a téli ünnepek, és január elején kicsit elcsendesedett az élet, elkezdtem hiányát érezni egy jó kis foltvarrós találkának. Végre kis idő múlva kiderült, hogy február 26.-án Dunaújvárosban kv. lesz. Alig bírtam kivárni, hogy végre eljöjjön a napja, főleg amikor megtudtam, hogy a ménfőcsanaki táborból jópáran ott leszünk. Még a kisfiam szokásos elrettentő, reggeli láza sem tudott volna marasztalni! (Aki ismer, tudja, hogy volt idő amikor minden indulás előtt belázasodott és amikor úgy döntöttem, hogy nem megyek el, hirtelen meggyógyult.)

Hogy miért most írok róla? Tudjátok, hogy milyen ráérősen, kényelmesen élek, varrok... akkor a történetírás miért is ne lenne fáziskéséses?

Szóval elmentem Dunaújvárosba és annyira jó volt feltöltődni, nagyokat nevetni és tervezgetni a nyári táborozásokat! Kaptunk egységcsomagot is, ilyen szépet:

Egy japán hajtogatós szütyő alapanyaga volt benne. Persze varrásra nem jutott idő, de itthon az volt az első dolgom, hogy megvarrtam. A kv végén tombola volt, ahol nagy örömömre sok minden az enyém lehetett. Még az egyik főnyeremény is!
Nyertem textildecoupage-olt táskát, tányéralátétet, virágtündéres faliképet, babatakarót és gyerektakarót:
A nyereményeknek és annak, hogy kicsit kiengedhettem a gőzt és feltöltődhettem, itthon is nagyon örültek! Hát még én!

49.

2011-02-14T08:43:00.008+01:00

Díjat kaptam Martilein-től:

Feltételek:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Kicsit fenntartással kezelem a helyzetet, mert bár örülök a díjnak, nem igazán szeretem ezeket az "aki kapja adja át" dolgokat. Lehet, hogy tudat alatt bennem van, hogy így terjed az influenza, a rossz pletyka... stb.
Aztán ez az utolsó kitétel: kevesebb mint 100 követő - kipipálva, kezdő blogoló - hát ez már necces. Na igen a bejegyzések száma arra utal, de inkább a ritkán jelentkező jelző a találóbb.
És amikor fel kell sorolni azt az öt blogot, persze, hogy az ugrik be aki naponta jelentkezik (akár többször is). De nekik több százas rajongó táboruk van, háromszor továbbadták már a különböző éppen divatos díjat.
De én azért találtam nekem kedves blogot - ill. blogolót!
1. btrudy
2.Magneszs
3.Erika

(két nappal később)

Igen, Erikánál feladtam, nem is fogok értesítést írni nekik.Bocsánat, de már inkább nem szeretnék játszani.

48.

2011-02-11T15:41:00.002+01:00

Azért az felettébb elgondolkoztató, hogy a lent említett egyszerű fazonú táska milyen karriert futott be. Nem konkrétan csak az általam készítettre gondolok- bár be kell, hogy valljam, hogy én és a lányaim is szívesen megtartottuk volna. De mutatok egy másik táskát, amit tavaly évvégén varrtam.Nem a szabása bonyolult, de nagyon sok kézi varrás van rajta. Szó szerint a véremet adtam érte, és nekem mégsem a szívem csücske. És akkor jön ez a spanyolviasz és fényévekkel győz.

Valószínűleg ezért lehet akár egy boltot is ráépíteni. Nincs annyi rizikó vele. Ha jó ízléssel választasz anyagot már nyertél is. Annyira, hogy most varrok nekünk (nekem és a lányaimnak )is.

47.

2011-02-09T17:39:00.002+01:00

A gyerekek iskolájában minden évben rendeznek alapítványi bált.Én minden évben süteménysütéssel járulok hozzá a sikerhez. Amikor tehetem tombolatárgyat is szoktam felajánlani, amit én szeretek készíteni. Az idei felajánlást ma kellett bevinni a suliba, ezért már tegnap neki is álltam az elkészítéshez. Ezt a rossz szokást nem tudom levetkőzni. Mindenhová az utolsó pillanatba érünk oda, miért lenne ez másképp a tombolatárggyal?

Mivel nem volt sok időm, ezért a "spanyolviasz" táskát varrtam meg. Hogy miért hívom így? Hát mert annyi mindenki hiszi azt, hogy ez az ő találmánya! ;o))))

46.

2011-01-31T19:31:00.002+01:00

AKAROM, hogy tavasz legyen!

45.

2011-01-18T09:45:00.003+01:00

Most azt hiszem, hogy szövevényesen fogok írni, de remélem nem leszek túl bonyolult. Aki ismer, tudja, hogy nagyon lelkizős vagyok. Sokáig tudok rágódni azon, ha bántanak vagy én bántok, és mindig foglalkoztat a dolgok miértje.

Onnan kezdeném, hogy a kicsi fiamnak egy héten belül másodszor szúrták fel a fülét. A tavalyi télen három hónapig volt egyfolytában középfülgyulladása, amin már csak egy orrmandula műtét segített , közben mindkét fülét felszúrták. Azt hittem ezzel vége is a történetnek, de két hete az iskolából hívtak, hogy nagyon fáj a Kornél füle. Még aznap este felszúrták. Tegnap mentünk kontrollra, teljes nyugalomban hiszen jól érzi magát, jól hall, de azután jött a meglepetés: a hallásvizsgálat szerint nem jó a hallása, ezért újra felszúrták a fülét. Ha nem változik semmi, akkor tubust kell beültetni a fülébe. És nekem azóta van lelkiismeretfurdalásom. Biztos, hogy meg kellett engedjem a felszúrást? De én mint laikus, hogy szálhatnék szembe egy orvossal? Ha nem fáj a füle, jó a hallása, nem is náthás, hinnem kell egy vizsgálat eredményében ami mást állít? Mit mondjak a kisfiamnak, aki nagy szemekkel néz rám, hogy miért bántják ha ő nem érzi, hogy baj lenne?

Ha újra kezdhetném biztosan valami lélekbúvárnak tanulnék.Legalább hivatásszerűen foglalkoznék a miértekkel. Sokszor gondolkozom azon, hogy mi lesz velem amikor megnőnek a gyerekek. Amikor nem leszek főállású anya.(Persze a kettő nem ugyanaz!) Annak idején kétszer is elkezdtem a főiskolát, de mindig első helyen volt a család és nem bírtam a tanulással járó stresszt. Mind a kétszer abba is hagytam. Most ha el kell mennem dolgozni nem is tudom mihez kezdenék. Annyi kétely van bennem ezzel kapcsolatban.A háztartásvezetésnek és a gyereknevelésnek nincs értéke a mai világban. Félek emiatt.Erről beszélgettem a nagyobbik lányommal, mert nekem ő a barátnőm. Abban sem vagyok biztos, hogy ez jó-e így. Egyrészt örülök neki, mert mi tényleg mindent megbeszélünk egymással, de mégis. Mintha még a jó dolgoknak is lenne "árnyéka".

A sok lélekbúvárkodás során már megismertem a hibáimat. Ez már egy lépés előre. Tenni ellenük még sokszor nehéz.

A foltvarrás területén is vannak hibáim, pl. az anyaghalmozás, a beteges gyüjtögetés, a fejbenvarrás... De most tettem egy lépést: gyakorolok. Gyakorolom a szabad gépi tűzést.

A CSOKI-FOLT-os lányok annyi tanácsot és ötletet adnak a blogjukban, hogy elhatároztam: rendszeresen gyakorolni fogok. Ez az elmúlt három nap eredménye: (nem tökéletes,de nekem ez egy nagy lépés volt)

44.

2011-01-09T20:45:00.007+01:00

Nagyokat hallgattam mostanában, mint mindig. Nem összegeztem a múlt évet, mint mindig. Nem ígérek semmit, mert úgysem tartanám be, mint mindig. (Azt sem ígérem, hogy gyakrabban fogok írni.) Én már csak ilyen vagyok. De olvasok, mint mindig!

Most pedig közvéleményt kutatok. Tavaly ősszel azt kértem a családomtól, hogy vonjuk össze a névnapom, a szülinapom és a karácsonyt és kaphassak egy Sizzix vágógépet. És rábólintottak. Azt hitték ezzel túl vannak a nehezén. A kis csacsik. Azóta rendületlenül gyüjtöm a vágósablonokat hozzá. Szivecskéket, köröket, kismadarat...Mindent amiben egy foltvarró csak fantáziát láthat. Szeretnék kifejezetten foltvarrásra gyártott sablont is, de azt valahogy Európában nem akarják elterjeszteni. Megpróbálom rávenni a "boltost", hogy próbálkozzon a dologgal, de nem hiszi el, hogy ez ennyire érdekelné a foltvarrókat. Nektek mi a véleményetek? (a képeken ilyen kifejezetten foltvarrós sablonok vannak, a teljesség igénye nélkül)

43.

2010-09-24T11:21:00.007+02:00

Most csak ezek a képek vannak a gyors táskákról.A tolltartók és a párna iskolában vannak.

42.

2010-09-23T17:09:00.003+02:00

Nem tűntem ám el, élek és létezem! Csak minden olyan sűrű lett...
Voltam táborban Ménfőcsanakon-nagyon szuper volt, aztán nyaraltam Orfűn-ahol rájöttünk, hogy mindenhol jó, de még mindig a legjobb otthon. Azután jött a suli, mondom a SULI! A háromból kettő elsős lett: egy gimis és egy kicsi elsős, a középső meg csak morog, mert vele nem történt ilyen értelemben változás. És beindultak a néptánc csoportok is. Annyi szülőin voltam az elmúlt három hétben...A naptáram meg úgy néz ki mintha "fontos ember" lennék.
És néha-néha varrtam is:tolltartót, 40 perces táskát,ülőpárnát, csupa apróságot.
És mivel minden nap benézek a blogok közé azt hittem ez kétirányú. De ma visszaszámoltam és rájöttem, hogy régen volt már július 2.-a. Hogy mennyi minden történt velem azóta...

41.

2010-07-02T16:13:00.005+02:00

A következő táskát szintén Rácalmáson varrtuk, Cseh Margitkával:

Varrtunk még Lajos Katival baba girlandot, de én nem tudtam volna felfűzve felhasználni a babákat és inkább egyedül állóak maradtak:

(A fürdőszobai kelléktartót, amit az előzőekben mutattam Papp Orsival varrtuk!)

40.

2010-06-27T20:57:00.006+02:00

Jajj, annyira jó volt ez a hét...de olyan hosszú. Az első két napon csak varrtam, aztán csak olyan tedd ide-tedd oda módon léteztem (kiolvastam egy tekintélyesen vastag könyvet) és most a hét végén főztem-mostam-takarítottam, mert ma végre hazajött a középső. Meglepően jól viseltem a lányok távollétét. Ez a hét nap ameddig a kisebbik lányom volt táborban, pont ideális hosszúságú, de sajnos a nagyobb még három napig távol lesz és már pár napja nagyon honvágya van. Egyre nyögvenyelőssebbek a telefonálások, fáradt is és már nagyon hiányzunk egymásnak, ezért nem győzök lelket önteni belé. Már London sem érdekelte, sőt még Disneylandről is lemondana, csak had jöjjön haza. Valahol azért ezen nem csodálkozom, hiszen mindig is a szoknyám mellett ült. Na, de majd pár nap pihenés után máshogy látja az egész utazást!

Ti pedig lássátok, hogy mit csináltam varrásügyileg:

1. Megvarrtam Winkler Dóri babáját:

2.És befejeztem ezt a kis textilkosárkát:

Folyt. köv.!

39.

2010-06-21T16:35:00.003+02:00

Rég nem jelentkeztem, de az az igazság, hogy a Tildas tábor óta nem volt lazítás. Varrás is alig-alig. Az ovis évzárót követte a néptáncos évvégi vizsga és tanévzáró, majd az iskolai tanévzáró és nem utolsó sorban a nagylányom ballagása!!!

Múlt pénteken ballagott, szombaton össznépileg megünnepeltük és este már úton volt Angliába egy kis nyelvgyakorlásra. A középsőt ma reggel tettük fel a néptánctáborba induló buszra. Igy most enyém a pálya.Rám is fér , mivel a táborban csupa félkész dolgok készültek és magamnak ígéretet tettem, hogy be fogom őket fejezni.

Nem igazán szeretek ígérgetni, de ha nyilvánosan teszem, talán sikerül betartanom majd.

38.

2010-05-26T16:01:00.002+02:00

Az úgy volt, hogy nagyon szerettem volna elmenni a Lőrinc-i kv-ra, de az indulás reggelén sikeresen lebeszéltem magam. Tudjátok már 16 éve vagyok itthon és olyan nehezen indulok el. Szóval ráfogtam a sok mosnivalóra, de a lelkem mélyén tudtam, hogy nem amiatt maradtam itthon.
Azután meg a csoport ahol a tavalyi évig varrtam ,két hete megrendezte az első örömvarrását és pár percre beugrottam (mert délutánra már színházjegyünk volt a lánykáimmal), szóval olyan késztetést éreztem, hogy márpedig valahova mennem kell, hogy bejelentkeztem a rácalmási Tilda-s táborba.
És ennek holnap jön el az ideje. Igen ám, de a középső ma és holnap próbál, szombaton néptáncversenyre megy, a nagy pénteken és szombaton kirándul, a kicsi pedig péntek délután ballag. Ja és apa szombaton osztálytalálkozóra megy! Én pedig vasárnapig varrok!?! Olyan büszke voltam magamra, hogy végre kimozdulok itthonról, de félek, hogy megint rosszul sül el. De azért várom is, csak mennyivel jobb lenne egy nyugis héten elmenni!

37.

2010-04-18T11:57:00.003+02:00

A következő megajándékozott sem az egyszerű kategóriába sorolható!

Konkrétan ő a férjem, aki képlékenyen viszonyul a foltvarráshoz. Az első fázis a "csinálj amit akarsz " volt, vagyis nem igazán keltette fel az érdeklődését a dolog. Aztán jött a "már megint anyagot veszel?" fázis. Ezután a "beletörődés" következett, most pedig a "ki nem mondott büszkeség" korszaka van. Ez abban nyilvánul meg, hogy ha bárki ellátogat hozzánk rögtön előveszi a varrományokat és elkezd dicsekedni, hogy : Nézd mit varrtam legutóbb! (mármint ő)

Szóval most neki varrtam egy hátizsákot. Eddig is szívesen varrtam volna neki bármit, de nem tart igényt rá. A pénzét a zsebében hordja, hobbija nincs... Annyit mondott mindig, hogy ha ennyire varrni akarok, akkor varrjak üléshuzatot a kamionokba. Hát nem pont erre gondoltam!

De egy ideje focizni jár és kapva-kaptam az alkalmon, eljött az én időm! Ezért most már ő is megkapta a magáét:

36.

2010-04-13T09:42:00.003+02:00

Megint egy képet hoztam, de ennek egy kis története is van. Mindig dilemmát okoz számomra ha valakinek varrni szeretnék, hogy fog-e neki tetszeni amit készítettem és egyébként is szereti-e a foltvarrott dolgokat. Akiről úgy gondoltam, hogy nem igazán értékelné az pl. a sógornőm. Többször nevezte rongynak őket és az anyagaimat egyszerűen csak sz...arnak titulálta. Az én anyagaimat, amikbe még belevágni is félek, és a varrás sokszor ott ér véget, hogy csak nézegetem őket!

Na de eljött az idő amikor a sógornőm az én táskámra vágyott! Annyit mondott, hogy fekete vagy barna legyen, kicsit nőiesebb fazonnal. Féltem attól, hogy esetleg pont neki nem fogok tudni megfelelni, de tetszik neki!

(Azért a ruhaszárító is az amatőr fotósra vall! :o))) )

35.

2010-04-12T18:12:00.003+02:00

Ígértem egy képet. Nem is egyet, de isten malmai lassan őrölnek!Mindkét képen ugyanabból a pár képből készült a kollázs, de nem tudtam eldönteni, hogy melyiket tegyem fel. Igazság szerint a 26 orchidea nagy része virágzik, de hiába vettünk annak idején jó fényképezőgépet, sajnos nem igazán értek a fényképezéshez és nem tudom visszaadni az igazi szépségüket.

34.

2010-03-21T15:58:00.002+01:00

Régóta tervezem megint az írást, de mindig elbizonytalanodom, hogy érdekel ez valakit majd?!

Megpróbálom röviden és tömören:

1. Túl vagyunk a kórházasdin, nem ment persze simán, de az már furcsa is lett volna. Volt bevérzés, hazajövetel másnapján láz és hányás, vissza a kórházba egy fél napos megfigyelésre..., de már túl vagyunk rajta és hétfőn kezdjük az ovit! Kétségeim azért vannak!

2. Imi, a férjem intézte idén a dézsás virágaim téliesítését és téli karbantartását. A növények harmada még ősszel elfagyott,másik harmadát túlöntözte, a maradék tiszta tetű. Tegnap azt hittem megüt a guta. Ma próbálta menteni a menthetőt, ezért elvitt az orchidea kiállításra és még virágot is kaptam. Olyan a nappali mint egy botanikus kert. Csinálni fogok egy pár képet mert ezt elmondani lehetetlen, látnotok kell!

3.Gyakran olvasgatok gasztroblogokat (nem csak olvasni, de főzni és sajnos enni is szeretek), és sokszor jól jön egy-egy tapasztalaton alapuló tanács vagy vélemény. Most én is szeretnék egy ilyent megosztani.
Szeretek kenyérféléket, péksüteményt is sütni, nagy hódolója vagyok Limara blogjának ( Limara péksége ). Sütöttem nemrég hamburgerzsemlét is az ő receptje alapján, és innen jött az ötlet, hogy miért ne én csináljam a hamburgerhúst is. És itt jött a furcsaság: Stahl Judit könyvében találtam egy receptet ahol a darált húshoz reszelt almát is ad. Sokat gondolkodtam, hogy mit csináljak és végül kipróbáltam, hát isteni lett! Szóval aki eddig kétkedett, az legyen bátor, megéri!

33.

2010-02-28T17:19:00.003+01:00

Tegnap két olyan program is volt ami megdobogtatta a szívem foltvarrós felét. Már csak azért is mert egyiken sem lehettem jelen. Pedig mindkettő helyileg is közel volt.

Székesfehérváron a foltvarrós fórum születésnapját ünnepelték, Dunaújvárosban pedig közösvarrás volt. Biztosan mindkettőn jól éreztem volna magam, hiszen rég nem látott ismerősökkel, barátokkal találkozhattam volna.

De mi most más miatt készülődünk Dunaújvárosba. Jövő héten műtik az én kis szerelmemet, mert még mindig nem tudott kigyógyulni a középfülgyulladásokból. Talán egy orrmandula műtét -esetleg a fülei felszúrása is- majd segít rajta, mert mi már ami tőlünk tellett, megtettünk. Remélem ez a műtét segít rajta és semmi visszamaradó károsodás nem érte a füleit.

Már azon gondolkodom, hogy mivel fogom őt szórakoztatni amíg benn leszünk, és önző módon egy kis "böködnivalót" is vinnék magamnak. Bár az ujjam mint a szita. Varrtam/varrok a férjemnek egy hátizsákot, a sógornőmnek pedig egy táskát, és hiába van bőr gyűszűm, és hiába a ragtapasz, nem tudok úgy varrni.

Majd hozok képet is, de a hátizsákot ringlizni, a táskát pedig fülezni kell még.

Addig nézzétek egy másik alkotásomat :o)))

32.

2010-02-07T15:28:00.002+01:00

Annyira furcsa belegondolni abba ahogy az agyunk működik. Imi-a férjem- elvitte a lányokat pár napra síelni és mi egyedül maradtunk itthon a gyógyulóban lévő Kornéllal. (Ezer hála az ezirányú jókívánságokért!) Főztem is, sütöttem is, mégis úgy érzem, hogy lézengek. Pedig dolgom is lenne épp elég, de mégis, ez valahogy más. Olyan elhagyatott, olyan üres. És ez már nem olyan mint amikor először mentek el itthonról és sírva búcsúzkodtunk; már tudom, hogy erre szükségük van és természetes, hogy elmennek. Nem direktben hiányoznak csak úgy tudat alatt.

A másik ami napok óta foglalkoztat, az az indirekt agymosás.Látom a lányokon, hogy mennyire hatok rájuk. Vannak dolgok amiben szívesen terelgetem őket és az ízlésüket. A nagyobb szívesen veszi a tanácsaim, a kisebb az a fajta aki dacból nemet mond aztán valahogy mégis az én véleményem győz.Pedig nem erőszakoskodom. Lehet, hogy pont ezért.
Soha nem szerettem a tucat dolgokat, a "csorda viselkedést".Tombolt a High scool musical és a H2O korszak és én csak morogtam. Aztán meséltem nekik a színházi élményeimről és ott tartunk, hogy a naggyal havonta járunk színházba. És az sem zavarja, hogy csodabogárként kezelik őt emiatt. Sőt!
A kisebbnek pedig elmeséltem, hogy amikor még csak tervben voltak úgy gondoltam, hogy majd néptáncolni fognak, mert az közösségépítő és jellemformáló és most attól félek, hogy feltöri a padlólapot a lépésekkel. 12 évesen a fociról átváltott a néptáncra egy elejtett mondatom miatt.

Ez ütött szöget a fejemben.Mert amikor azt mondom, hogy ne bánts másokat vagy ne szemetelj, azt tudatosan teszem, de ezek nem így történtek. És ebből is látszik, hogy egy gyerek számára minden egyes szavunk a nap 24 órájában sorsdöntő lehet.

31.

2010-02-03T09:10:00.002+01:00

Nem, most nem panaszkodni jöttem, csupán felvázolnám az alap helyzetet. Kornél, a kisfiam (én csak a szerelmemnek hívom) már egy hónapja náthás. Az utóbbi két hétben háromszor volt középfülgyulladása, felváltva mindkét fülén. Hétfőn este is az ügyeletre kellett mennünk, mert most épp mindkét füle beteg lett. Éjjel 11-kor értünk haza és miközben összekészítettem a kórházi cuccokat (mert fennállt a lehetőség, hogy benn kell maradnunk) ő megszólalt!
-Úristen! Elfelejtettük kivinni a kukát és reggel jön a kukásautó!

Máskor pedig, amikor a lányok megpróbálták rábeszélni, hogy ő is menjen velük sítáborba, megkérdezte: - Na jó, de ott vannak szabályok?

Egyébként egy nagyon kedves, bújós, puszilós gyerek,aki a tenyerén hordoz engem. De most ennek örüljek, hogy ő hat évesen lelkiismereti dolgot csinál a kukából?

30.

2010-01-21T18:39:00.002+01:00

Most megpróbálom más szemszögből!
Hurrá, újra látom az eddigi bejegyzéseimet! És olyan boldog vagyok, mert már majdnem meggyógyult a kicsi fiam. És olyan büszke vagyok, hogy van egy ilyen nem az anyjára hasonlító lányom, aki vakmerő és bátor! És azért is nagyon elégedett vagyok az élettel, mert van egy másik lányom aki viszont a legjobb barátnőjének tart, és nagyon hasonlóan gondolkodik az életről mint én.
Amikor megpróbálok siránkozni ne higgyetek nekem! Mert az élet szép. Az én életem pedig hála a családomnak: tökéletes! Mind a családomra mind az életemre büszke vagyok!Csak néha(?) rosszul állok a dolgokhoz, mert nem arra figyelek amim van, hanem arra ami még hiányzik.

29.

2010-01-21T17:25:00.002+01:00

Azt hiszem a bloggerek ördöge tréfált meg engem amiért ritkán jelentkezem!
Én ugyanis nem látom az eddigi bejegyzéseimet.Lehet, hogy érdektelennek nyílvánította őket és ezért nem láthatóak. Pedig én mindennap itt vagyok és írni is akartam, csak valahogy mégsem lett belőle semmi. Mert az már nem újdonság, hogy már megint beteg a kicsi. Gennyes középfülgyulladás. Az sem hír, hogy snowboardozni ment a középső egy hétre Ausztriába, jövő héten pedig az Operettszínházban lépnek fel a néptánc csoporttal.Vagyis ez már talán hír. A nagy pedig szombaton felvételit ír. Ezekből egyenesen adódik, hogy én már megint-vagy még mindig?-aggódom. Mint mindig. Néha már saját magam is hülyének nézem. De talán ez már jó jel. Legalább már arra rájöttem, hogy nem kellene ennyire "ügyet" csinálni mindenből. Nézzétek ezt el nekem. Köszönöm.

28.

2010-01-01T18:00:00.001+01:00

Boldog Újesztendőt Kívánok Mindenkinek!

27.

2009-12-28T20:04:00.002+01:00

Nagyon sajnálom, hogy nem kívánhattam nektek minden jót az ünnepekre, de azt hiszem mindenkinek sikerült jól éreznie magát. (Próbálok visszaolvasni a blogotokban.)
Még nekem is! Pedig sikerült elkapnom a kisfiam újinfluenzáját, ami másnapra már felülfertőződött egy kis légcsőhuruttal és tüdőgyulladással is. Évek óta nem éreztem ennyire rosszul magam, és persze féltem is mert azt mondták, hogy ha nem javulok ne is menjek vissza, hanem menjek rögtön a kórházba.De sikerült! 23.-án keltem fel először, addig igyekeztem minél többet pihenni. (Már amennyire három gyerek mellett lehetett.)
Nagyon izgultam amiatt is, hogy milyenre sikerül a karácsonyozás,de még így is összejött minden. Kevesebbet sütöttem és nem tudtam megvarrni a tervezett ajándékokat, de nem hiányzott senkinek mert csak kiegészítő ajándékok lettek volna.
Nagyon boldog vagyok, hogy én és a Kornél túl vagyunk rajta és a család többi tagja nem kapta el tőlünk ezt a nyavalyát!

26.

2009-12-16T12:35:00.002+01:00

Egy héttel ezelőtt annyira büszke voltam magamra, hogy távol tudtam tartani magamtól ezt a mindenkin elhatalmasodó karácsonyi őrületet. Úgy gondoltam, hogy mire a Jézuska segéd hozza az adventi kalendáriumokat feldíszítjük a lakást, mindenhol karácsony illat van, karácsonyi zenét hallgatunk és az ünnepek is erről szólnak majd. Semmi hiper-szuper-mega ajándékozás, semmi "nagy zabálás", csak a nyugalom és a szeretet.
De ehhez képest a kicsi fiam nagy valószínűség szerint új influenzás. Péntek óta beteg, 40,4°C-os láza is volt, három napig szinte ki se szállt a kádból, mert a lázcsillapítók nem bírkóztak meg ekkora lázzal. Nem merem elkiabálni, hogy túl van a nehezén, de tény, hogy már nem lázas.Viszont írtóra köhög. És úgy érzem, hogy nem vagyok túl jól én sem.
Pedig még annyi mindent el szerettem volna intézni.

25.

2009-12-05T21:31:00.007+01:00

Több dolgot is meg szerettem volna nektek mutatni, egyrészt mert már szó volt róla vagy mert holnap aktuális lesz!

1. Kértétek, hogy mutassam meg a táskát amit befejeztem.Próbáltam jól fényképezni-hát, hagy kívánni valót maga után!

2. Meg szeretném mutatni, hogy mibe rakja holnap a Télapó bácsi a csomagot:3.Elkészült 1.-jére a harmadik adventi kalendárium is.Mármint ez a fajta. A nagylányom dacból kirakta a régit a szobájába, mert tetszenek neki az efajták is, de a régi már "a régi" és az még neki készült, amikor még egyedül volt.4. Szó volt az orchideákról is.Hát most gondolkodom miattuk rendesen. Ugyanis ablakot pucoltam a héten. (17 van belőle, ebből 5 a nappaliban. És ezzel már tudjátok is, hogy mi a titka annak, hogy jól érzik magukat itt nálunk.5db 180x180-as ablak van a nappalin ,így egész nap kapják a fényt.) De a nagylányom szóvá tette, hogy azért nincs karácsonyi hangulat mert tele van a nappali virágzó orchideákkal.Szóval valahová el kellene tennem őket, de nem hiszem, hogy jót tesz ha bimbós állapotban költöztetem őket. Az viszont tényleg igaz, hogy illúzió romboló az a sok trópusi virág a karácsonyfa körül. Gondoltam arra is, hogy berakom a függöny és az ablak közé, de teleragasztottam az ablakot hungarocell hópelyhekkel, és akkor az utcáról lenne fura a nyár a télben látvány.

Na de nem panaszkodom, hiszen ezek nem is igazi problémák a mai világban.

24.

2009-11-27T18:26:00.002+01:00

A mindennapi rutinhoz tartozik a méljeim olvasása és mindennap benézek ide is.A legtöbb alkalommal átfut az agyamon, hogy kellene írnom valamit,de megszólal bennem a kis Pató Pali. Igen-igen, az a ráérős.

Nem azért nem írok, mert nem történik az életemben semmi,és nem is azért mert titkos lenne,hanem mert nem tudom eldönteni, hogy érdekel-e valakit az, hogy:
-megműtötték a kisfiam (nem életmentő műtét volt,de én azért izgultam rendesen)
-varrtam egy táskát a keresztlányomnak és TETSZIK NEKI (ezért is izgultam,mert eddig nem adta jelét az érdeklődésnek)
-befejeztem egy tábori (csanaki) táskát és a lányaim egyfolytában el szeretnék kunyizni (ez is egyfajta elismerés, nem?)
-egyfolytában izgulok a továbbtanulás miatt- bár valakinek ezt is kell, ha már az illetékes nem teszi
-sokáig nagyon határozott voltam az oltással kapcsolatban aztán ez is elmúlt- utána jó darabig tipródtam azon, hogy hogyan is döntsek jól
-a 21 orchideámból 18 bimbós- imádom is őket ezért
-de végül is minden rendben van- azt hiszem -hiszen jelen pillanatban egészségesek és boldogok vagyunk mindannyian!

Kívánom ezt nektek is!

23.

2009-09-02T09:18:00.003+02:00

Tudom, hogy ritkán jövök, de azt hiszem azt olyankor teszem amikor nem tudok egyedül megbírkózni valamivel.
Most is így van. Merthogy elkezdődött az iskola és az óvoda. és nekem már augusztus közepétől rémálmaim vannak, de legalábbis nehezen megy a reggelig tartó, pihentető alvás. Egyfolytában izgulok, hogy:
-minden rendben megy majd?
-és rendesen fognak tanulni idén?
-és, hogy fogom túlélni a felvételi időszakot?
-és nem közösítik ki őket mert nem festik a hajukat és a körmüket? (jelzem 12 és 14 évesen)
-a kisfiam nem akad rossz barátokra az oviban?(és mi van ha valaki bántani fogja és én nem védhetem meg?
...

Ugye nem vagyok normális!?! Csupa olyan dolog amit nekik kell megoldani, de akkor is...
Miért van az, hogy úgy érzem "jól" magam, ha állandóan retteghetek? Azt nem tudom eldönteni, hogy ez beteges vagy még az elfogadható határán van?
Valaki nyugtasson meg, hogy ezzel ő is így szokott lenni!

22.

2009-07-22T09:32:00.002+02:00

Hát túl vagyunk rajta!
Igen-igen aki nézte jól látta, hogy nem látta! Történt ugyanis, hogy a kislányom ott állt a Czollner Gyula bácsi mellett, épp megbeszélték, hogy miről fog majd nyilatkozni, majd versenyezni a két műsorvezetővel, amikor a fejetlenség és szervezetlenség következtében a két műsorvezető elindult és megcsinálta a versenyt egyedül.
Ezután közölték velünk, hogy sajnos kicsit összekeveredtek a dolgok és majd a 9 órai Csak csajokban a két nőci műsorvezetővel fog a Krisztike beszélgetni a gokartozásról. Erre ő nagyon diplomatikusan közölte, hogy ő nem beszélgetni jött, hanem gokartozni és ebből köszöni de nem kér és elköszönt. Valahogy nem jött be neki ez a magassarkú cicababás csajszis csevej.

Kicsit bosszús vagyok és nem a "hírnév" miatt hanem mert megzavarták a gyerekem normális és nyugodt életét ilyen semmit nem érő emberek.

21.

2009-07-21T16:44:00.003+02:00

Nem szeretek dicsekedni, sem a középpontban lenni, de BENNE LESZEK A TV-BEN!

Vagyis a lányom fog szerepelni, a holnapi Reggeli-ben az R T L betűt is tartalmazó csatornán! Történt ugyanis, hogy a Forma 1 miatt kerestek gokartos gyereket és mivel ő lány úgy gondolták, hogy eltér az átlagtól és ő megfelel majd arra, hogy pár kört versenyezzen a műsorvezetőkkel és nyilatkozzon pár mondatban.(Nem mi jelentkeztünk, hanem a gokart oktató ajánlott minket.)

Első hallásra jól beijedtem, mert ő nem egy sikereket elért profi versenyző, hanem csak a saját örömére gokartozik, és láttam az ő szemében is a félelmet, miközben körülötte mindenki a világhírről áradozott. Szerettem volna elérni, hogy mindenki a helyén kezelje ezt a dolgot, úgyhogy lecsillapítottam a családot is és a Reggeli szerkesztőjét is.Megkértek, hogy nyilatkozzak én is, hogy miért nem engedem profi versenyzőnek a lányom és mennyire féltem őt stb...De finoman visszautasítottam, mivel nem hiszem, hogy ez rólam kell, hogy szóljon.

Szóval most izgatottan várom a holnap reggelt (6.20-ra kell mennünk), de inkább azt várom, hogy túl legyen rajta!

20.

2009-07-11T20:34:00.005+02:00

Bevallom őszintén: szégyenlem magam a nagy csend miatt. Azt sem mondhatom, hogy nem történt velem semmi.

Mert hát ugye vége lett a tanévnek, a néptáncos fiú és lyány szerencsésen túl van a vizsgáin és az évvégi bemutatón is,és már a foci és néptánc tábornak is vége. Jövő héten még egy gokart tábor lesz, de az már rutinból megy- ez már az ötödik év.Soha nem felejtem az elsőt amikor is két órával a kezdés után telefonban sírta el, hogy a fiúk nem akarják befogadni őt. Ma már büszke arra, hogy lányként gokartozik. És én is büszke vagyok rá! Hála a jó égnek nem rám hasonlít.

És meg kell, hogy említsem az új családtagot is. Nem győzzük nevelni őt, olyan mint egy rosszcsont kölyök. Mintha tudná, hogy mikor mivel lehet bosszantani egy kicsit. Imádja a virágaimat...

Ja és persze a virágok! Képzeljétek el, hogy a karácsony óta virágzó orchideáim most dobálják el az utolsó virágaikat. Öt tő pedig új száron újra virágzik. Ez valami csoda. Az udvaron pedig a kedvenceim, a kaktuszok kezdik a kényeztetésem. Kár, hogy a kaktuszvirágok ilyen hamar elnyílnak. Ha nem vagyok résen akkor már csak az elvirágzott kaktuszt veszem észre.

És ma még egy táskát is sikerült varrnom. Nagyon tetszett ez a fazon. Igaz egy kicsit túl rózsaszín és túl rózsás, és nem is lehet megtömni a sok kacattal. Szóval nem az én stílusom, de a lányaimnak tetszik.

19.

2009-05-26T15:38:00.000+02:00

Zajlik az élet körülöttem. Na nem foltvarrásilag, csak úgy egyébként.

Az úgy volt, hogy végre beadtam a derekam, és beleegyeztem, hogy legyen kiskutyánk. DE a fajtaválasztásban egyhangúlag döntöttem. Bár mindenki hamar elfogadta az érveimet. Május 6.-án meg is születtek a kiskutyák és már meg is látogattuk őket. A képen az apuka kutya látható.

És végre a férjem is beadta a derekát és lesz kemencém! Egész héten alapanyagért járkálunk és instrukciókkal látom el a kőművest, aki még nem épített kemencét. Megismerkedtem egy csapat férfival akik már túl vannak az építésen és ők adják a válaszokat a szőke nős kérdéseimre. Elképzelhetitek mennyit értek kőművesül!

Már sóvárogva és lelkiismeretfurdalva simogatom a varrógépet! De ami késik nem múlik.

18.

2009-05-15T16:03:00.000+02:00

Végre varrtam!

Ne gondoljatok semmi extra dologra, csak ezt a zsákot és pénztárcát csináltam a kisebbik lányomnak. Jó lesz a próbákra hordani a kellékeket.

A pénztárca nekem nagyon nagy ötletnek tűnik. Már régebben varrtam egy ilyen fazonú (békaszájú) táskát és szeretnék egy nagyobbat is varrni. Most egyenlőre a pénztárcáig jutottam.

17.

2009-05-10T19:25:00.000+02:00

Már nagyon szégyenlem magam amiért ilyen soká nem jelentkeztem. Többször is elhatároztam, hogy életjelet kellene adnom magamról, de foltvarrásilag nem igen történt velem semmi. Össz-vissz egy Tilda libát varrtam húsvétra és sok-sok sötétítőt szegtem be. Pedig tervem lenne annyi mint égen a csillag, de az én drága kicsi fiam elkezdett néptáncolni és kedvet kapott tőle a kisebb lányom, így hetente három délután is táncon vagyok, és persze táncházakba is mennünk kell, na meg elég gyakran van fellépés is ilyenkor évvége fele. Szóval ez lenne a csend oka, de remélem a jövő hónaptól nyugisabb lesz az élet és lehet egy kicsit varrnom is.

( Mellesleg elárulom,hogy nagyon élvezem ezt a néptáncosdit. Még nem volt egy gyerekem sem amikor azt terveztem, hogy ha egyszer lesz, akkor táncolni fog. És olyan jó, hogy a középső is kedvet kapott hozzá így a kamaszkor küszöbén!)

16.

2009-03-02T20:03:00.000+01:00

Hogy tényleg vége legyen a télnek-biztos, ami biztos-az utolsó hóesésből kipróbáltam a hófestést. Nagyon élvezem az ilyen boszorkánykonyha jellegű dolgokat és az azutáni várakozást.Szóval: ilyen volt és ilyen lett!

De ez még a múlt héten történt.

A hétvégén pedig olyan dolgot tettem amit régóta nem.Vettem magamnak egy táskát! Jóideje, hogy mindig én varrom a táskáimat és most meg akartam ajándékozni magamat. Kicsi lelkiismeretfurdalásom is van emiatt. De,hogy én is kivegyem a részem a dologból varrtam hozzá (na és a mobiltokomhoz) illő pénztárcát!

15.

2009-02-24T13:21:00.000+01:00

Mivel lassan már nyakig ér a tavaszi hó hozok nektek egy kis virágot.

Tudom,hogy már mutattam az orchideáimat-amik azóta is rendületlenül virágoznak-,de ez most kezdett el nyílani. És nem is akármennyit: 25 virágot számoltam ezen az egy száron! Amin azért is csodálkozom, mert pár éve véletlenül rosszul locsoltam és kirohadt a közepe. Akkor azt hittem, hogy meg fog halni, mert ugye a közepéből hozza az újabb leveleket. De ő nem adta fel, hozott oldalról levelet és onnan fejlődött tovább. Tavaly pedig egy pár levelét le kellett vágnom mert valami kórság megtámadta.

Attól félek,hogy ez a búcsú virágzása vagy netán lehet,hogy mazohista lett?

14.

2009-02-23T09:43:00.000+01:00

A kicsi fiamék múlt héten elűzték a telet az óvodai farsangolás során. Kiszebábot égettek az udvaron.Úgy gondoltam- biztos, ami biztos- készítek egy tavaszi hangulatú képet. A kép el is készült, de valamit elrontottunk, mert mára megint egy csomó hó esett. Nem maradt más hátra ,mehettünk szánkóval az oviba.

13.

2009-01-20T08:57:00.000+01:00

Ez a bejegyzés 13. lett a sorban és mivel a kicsi lányom 13.-án és ráadásul pénteken született remélem szerencsét hoz.

Naomi blogjának ugyanis az első születésnapja lesz a napokban. Ez alkalomból játékra invitált minket. A születésnapjára nem mi adunk ajándékot,hanem ő ajándékoz meg valakit,és ma erre a játékra jelentkeztem.

Egyébként megint (vagy még mindig) aggódom. Tegnap éjjel szerencsésen és épségben hazaért a két lányom. Ausztriában síeltek,és a kicsi most próbálta ki először a snowboardozást. Hát nem egy nyugis fajta, mozgáskultúrájában nem rám ütött, hála a jó égnek! Ezért aztán mindig lehet izgulni miatta.

Holnapután pedig fel fogják vágni a nyelvét! És ezt most szó szerint kell érteni. Fél éve járunk fogszabályozásra, ahol kiderült, hogy elég komoly "bulldog harapása" van. Azóta tágítják a felső fogívét (majd 18 évesen dől el, hogy mekkora sikerrel és, hogy meg kell-e műteni vagy sem), és egy nagy szaktekintéllyel bíró logopédus nénihez is járnunk kell, aki a nyelvét tornáztatja az én kis drágámnak. Ez a logopédus vette észre,hogy le van nőve a Krisztike nyelve és csütörtökön reggelre vagyunk előjegyezve erre a kisműtétre.

A kisfiam feje pedig akkora lett mint egy lufi. Karácsonykor náthás volt ami szilveszterre ráhúzódott a fülére. Nagyot hallott és ezért lámpázni kellett a füleit. Hát én olyan szorgalmasan lámpáztam, hogy begyulladt az egyik foga és egy gennyzacskó lett rajta.Tegnap voltunk a fogorvosnál és jól kifúrta neki.

Szóval ebben a 2009-es évben zajlik nálunk az élet.

12.

2009-01-18T10:28:00.000+01:00

Mivel a kertmániám (és a kicsilányom allergiája) miatt nem szeretnék az udvarba háziállatot, varrtam egy kiskutyát a kisfiamnak.

Nem mondom,hogy tökéletes darab, de már tudom, hogy legközelebb mit csinálok másképp. Pl. ez a kezet-lábat teljesen körbevarrni, kis helyen belevágni az anyagba és ott kifordítani-na ez nem jött be. Maradok inkább a régi módszernél: nem teljesen körbe varrni, kifordítani és a tömés után láthatatlannal összevarrni. Valószínüleg az anyag minősége miatt nem jött ez most be nekem, mert nagyon foszlott. Egyébként is a babavarrásnál gyengém a kezek,lábak felvarrása.

Most pedig szeretném ha ötletelnétek egy kicsit!

A barátainknak megszületett a kislányuk és nekiláttam egy babatakaró varrásának. Az anyuka mániákusan szereti a narancssárgát (a ház kívül-belül napsütés színű mindenféle kiegészítő szín nélkül). A lelke viszont eléggé rózsaszín és a nagyobb kislányt is így neveli.

A takaró ezért lett nagyrészt narancs, de tettem bele babaszínt is. Tűzni a babaszineknél árokban szeretném,hogy puha maradjon, de a narancs nekem annyira dominál, hogy meg szeretném törni valamivel. És itt jön a kérdés: mivel és hogyan?

11.

2009-01-14T09:50:00.000+01:00

Endy-Frida honlapjáról került hozzám ez a játék.
Mivel még nem vettem részt ilyen láncjátékban, nagyon meglepődtem,hogy valaki gondolt rám. Ráadásul olyan valaki,aki csak innen a blogról ismer - egy olyan blogról ami ritkán működik.

A játék lényege, hogy 8 tervet kell felsorolni, amit ezévben kellene vagy szeretnék megvalósítani.
Érdekes dolog, mert nem vagyok egy újévi fogadkozós fajta.

Az első gondolatom az volt, hogy a gyerekeim legyenek idén egészségesek. De ez egy rajtam kívülálló dolog, legfeljebb segédkezni tudok benne.

A következő az lenne, hogy csak egy kicsit szeretnék nyugisabb lenni. Már 15 éve vagyok itthon a családommal, és hála a jó égnek elkerültek eddig a nagyobb katasztrófák, de ebből kifolyólag minden apró problémát rettenetesen felfújok. Kikészít ha az amúgy csendes életemet megzavarja valami. (Ez akár egy orvosi vizsgálat vagy szünet utáni iskola kezdés is lehet.)Ilyenkor valószínűleg én is az agyára megyek a körülöttem élőknek. Pedig a kiindulópont az lenne, hogy értük és miattuk aggódom. (Hála a jó égnek, ahogy nőnek a lányaim kezdik kiismerni a természetem és tudják kezelni ezt.)

A második a varrással kapcsolatos feladat lenne. Sokat szeretnék varrni!
Sokmindent megtanultam a foltvarrásról, vásároltam sok anyagot és eszközt, de a varrás minőségén és gyorsaságán javítanom kell. (Nagyon tetszik Martam finomsága, F.Gina és Hajnikri pontos és szép munkái.)
Én általában csak akkor szoktam varrni,ha valamire szükségem van. Terítő, táska, pénztárca... De ahhoz,hogy ügyesedjek sokkal többet kellene varrnom. Na és persze itt vannak a táborokban elkezdett, de befejezésre váró foltok.

Szóval én "csak" ennyit szeretnék elérni idén.

A láncot pedig megszakítom ,mert már úgy látom, mindenkihez elért.

10.

2009-01-06T12:18:00.000+01:00

Mutatok nektek valami gyönyörűt!

Karácsonykor kezdtek nyílni, kicsit rontottak is az ünnep hangulatán, de most öröm látni őket!

9.

2009-01-05T17:17:00.000+01:00

Hát először is boldog új esztendőt szeretnék kívánni neked!

Másodszor pedig nem is tudom, hogyan kezdjem. Megígértem magamnak, hogy nem görcsölök, de ez nem újévi fogadalom, ezt még az ünnepek előtt tettem.Eléggé lelkizős vagyok, és mindig stresszelek, hogy minden jól sikerüljön, ezzel pedig annyit érek el, hogy elrontom a hangulatát a körülöttem élőknek. Ezért egy ideje terápiásan próbálok mindent "lazán venni".(tudom,hogy az sem jó,ha homokba dugom a fejem, hála a jó égnek(?) nem is mindig sikerül)
Leszámítva azt, hogy az anyósom párja (az apósom már rég meghalt) 25.-én kórházba került, mert egy autóbaleset folyományaként ki kellett venni a lépét, és a kicsi fiam egy hete nem hall, mert a náthája ráhúzódott a fülére, egész jól bírom.

Olyannyira, hogy mindenbe belekezdtem amit eddig ki akartam próbálni: elővettem az évekkel ezelőtt beszerzett zsugorka fóliákat és sütöttem egy párat; előszedtem a millió-trillió gyöngyömet és fűzni szeretnék valami gyönyörűségest és nekiálltam egy babatakarónak is. Ennek az lett az eredménye, hogy a szobámba alig tudok bejutni.

Nem tudom miért írtam mindezt ide.Úgy gondoltam, hogy ide a foltjaimról fogok írni, de most ez jól esett.

8.

2008-12-21T15:45:00.000+01:00

Az elmúlt napokban nem sok kedvem volt befejezni az elrontott terítőt. Húztam-halasztottam,de ma olyan pocsék napom volt, hogy még ez is belefért. Most ott terebélyesedik az asztal közepén. Emlékeztetve a hibákra.

A tervezés fázisában túl sokat gondolkodtam, számolgattam,aztán az elkészítéskor már túl keveset!

Ráadásul előbb szabtam ki az egyszerűbb négyzeteket,aztán kitaláltam,hogy középre inkább egy csillagot teszek. Hogy biztosan pontos legyen egy kis ráhagyással dolgoztam ,ami a végén felesleggé vált.Így a csillag csúcsai eltűntek.

De a hibák arra is jók,hogy tanuljunk belőlük, nem?

7.

2008-12-16T10:57:00.000+01:00

Nagyon szomorú lettem!
Elkezdtem varrni egy asztalterítőt magamnak. Addig szerencsétlenkedtem amíg elcsesztem! De mivel már ki van nagy része szabva be kell fejeznem így.

Történt ugyanis, hogy a közepére egy csillagot terveztem. Mivel háromszögeket kellett szabnom, úgy gondoltam, hogy ráhagyással dolgozom és majd a végén méretre vágom. De így sikerült lecsípnem a csillag csúcsait.

Utálom, hogy maximalistának szült az anyám! Jobb lenne ha meg tudnám rántani a vállam és tovább lépnék. De így mindig a hibát fogom benne látni, nem a gyönyörűséges anyagokat! ( Bár sajnos én mindig csak a hibákat látom minden munkámban. Már szégyenlem magam, hogy ha valaki megdícsér rögtön elkezdek mentegetőzni és sorolom,hogy mit kellett volna másképp csinálni!)

6.

2008-12-14T16:56:00.000+01:00

Pár napja varrtam a kisfiamnak ezt a képet, ami patchworkilag jelentéktelennek tűnik, ám én a kézzel való tűzés különböző fázisait éltem át közben.

Úgymint:

1.fázis: Én még kezdő vagyok ebben,ezért nem számít ha kissé nagyra sikeredik egy-egy öltés!

Majd később jobb lesz!

2.fázis: Ó már biztosan haladó vagyok, hiszen milyen egyenletesen, aprókat öltve haladok!

3.fázis: A francba, hát sose lesz vége? Az ujjam olyan mint a szita! Annyira fáj,hogy inkább

nagyokat öltök,csak hamar befejezhessem!

Hát ennek tudatában ajánlom figyelmetekbe ezt a képet!

5.

2008-12-02T07:54:00.000+01:00

Beleléptem abba a korba amikor "nem értem a mai fiatalokat". Nagyon bánt a dolog,mert igyekszem jó kapcsolatba lenni a két kamaszodómmal,de valahogy- főként a kisebb -úgy gondolja,hogy ez elvileg lehetetlen.Legtöbb összetűzésünk eddig csak az öltözködésével kapcsolatos.

Az élet többi dolgában (nagy örömömre) a körülöttük levő sok rossz példa hatására elfogadják a korlátaimat.

De nem ez lenne a mondandóm,ez csak az alaphang.

A meglepetést a nagyobbik okozta: ugyanis megvarrtam a második adventi kalendáriumot.(Az első látható a diavetítésben.) Ezt a másodikat neki szántam,de ő visszautasította. Neki a régi kell.A több mint 10 éves kézzel varrt fenyőfa,amire annak idején én hajtogattam papírzacskókat.

Áthidaló megoldásként feldíszítettük a kis fenyőt és a Jézuska teletömhette az új kalendáriumot!

Dilemma...

2008-11-26T11:48:00.000+01:00

Elkészült a kicsi fiamnak szánt zsebes házikós kép. Vagyis felkerült a falra, de még nincs befejezve. Vettem már sok-sok "Dress it up" dekorgombot és erre a képre is azt szerettem volna varrni, de mindig elbizonytalanodom. Mintha a fejemben nem férne össze a textíl a műanyaggal.

Ha találkoztok olyan képpel amin dekorgombok vannak mutassátok meg nekem!

Tudathasadás...

2008-11-23T18:17:00.000+01:00

Hát igen valami hasonlót érzek,már így az elején.

Tulajdonképpen a foltvarrásos ötletelések miatt kezdtem blogokat olvasgatni, és mára minden reggeli mellé kijár egy kis "kirándulás" nálatok. De pár napja valakivel nagyon rossz dolog történt és tudom, hogy butaság, de elgondolkodtat, hogy szabad-e ismeretlenül valakinek az életében mindennapi látogató lenni. Tudom, hogy ő választotta a nyilvánosságot, és ő dönti el, hogy mibe enged betekintést, és talán jó is ha kiírhatja magából amit gondol. De ami megzavart az maga a tudat,hogy pár látogatás után már úgy érzem,én is a részese vagyok az életének pedig csak egy bámészkodó voltam. Na és ez a tehetetlen együttérzés és segíteni akarás...

2008-10-15T16:22:00.000+02:00

Ma megkért a keresztlányom,hogy varrjak az új mobiljának tartót.Ennek két okból örülök.1.Az ő anyukája ezidáig csak rongyoknak nevezte a dolgaimat. 2.Végre megint valami amit muszáj elkészítenem-vagyis valószínűleg be is lesz fejezve!

A nyáron Csanakon elkezdett varróstáskából inkább irattartó lett a lányom kérésére:

Félelmeim...

2008-10-14T09:42:00.000+02:00

Belekezdek,de nem ígérek semmit!
Bevallom egy kissé félek.Nem tudom eldönteni,hogy érdemes vagyok-e a blogolásra.
Majd eldől...