27.

Nagyon sajnálom, hogy nem kívánhattam nektek minden jót az ünnepekre, de azt hiszem mindenkinek sikerült jól éreznie magát. (Próbálok visszaolvasni a blogotokban.)
Még nekem is! Pedig sikerült elkapnom a kisfiam újinfluenzáját, ami másnapra már felülfertőződött egy kis légcsőhuruttal és tüdőgyulladással is. Évek óta nem éreztem ennyire rosszul magam, és persze féltem is mert azt mondták, hogy ha nem javulok ne is menjek vissza, hanem menjek rögtön a kórházba.De sikerült! 23.-án keltem fel először, addig igyekeztem minél többet pihenni. (Már amennyire három gyerek mellett lehetett.)
Nagyon izgultam amiatt is, hogy milyenre sikerül a karácsonyozás,de még így is összejött minden. Kevesebbet sütöttem és nem tudtam megvarrni a tervezett ajándékokat, de nem hiányzott senkinek mert csak kiegészítő ajándékok lettek volna.
Nagyon boldog vagyok, hogy én és a Kornél túl vagyunk rajta és a család többi tagja nem kapta el tőlünk ezt a nyavalyát!

26.

Egy héttel ezelőtt annyira büszke voltam magamra, hogy távol tudtam tartani magamtól ezt a mindenkin elhatalmasodó karácsonyi őrületet. Úgy gondoltam, hogy mire a Jézuska segéd hozza az adventi kalendáriumokat feldíszítjük a lakást, mindenhol karácsony illat van, karácsonyi zenét hallgatunk és az ünnepek is erről szólnak majd. Semmi hiper-szuper-mega ajándékozás, semmi "nagy zabálás", csak a nyugalom és a szeretet.
De ehhez képest a kicsi fiam nagy valószínűség szerint új influenzás. Péntek óta beteg, 40,4°C-os láza is volt, három napig szinte ki se szállt a kádból, mert a lázcsillapítók nem bírkóztak meg ekkora lázzal. Nem merem elkiabálni, hogy túl van a nehezén, de tény, hogy már nem lázas.Viszont írtóra köhög. És úgy érzem, hogy nem vagyok túl jól én sem.
Pedig még annyi mindent el szerettem volna intézni.

25.

Több dolgot is meg szerettem volna nektek mutatni, egyrészt mert már szó volt róla vagy mert holnap aktuális lesz!

1. Kértétek, hogy mutassam meg a táskát amit befejeztem.Próbáltam jól fényképezni-hát, hagy kívánni valót maga után!

2. Meg szeretném mutatni, hogy mibe rakja holnap a Télapó bácsi a csomagot:3.Elkészült 1.-jére a harmadik adventi kalendárium is.Mármint ez a fajta. A nagylányom dacból kirakta a régit a szobájába, mert tetszenek neki az efajták is, de a régi már "a régi" és az még neki készült, amikor még egyedül volt.4. Szó volt az orchideákról is.Hát most gondolkodom miattuk rendesen. Ugyanis ablakot pucoltam a héten. (17 van belőle, ebből 5 a nappaliban. És ezzel már tudjátok is, hogy mi a titka annak, hogy jól érzik magukat itt nálunk.5db 180x180-as ablak van a nappalin ,így egész nap kapják a fényt.) De a nagylányom szóvá tette, hogy azért nincs karácsonyi hangulat mert tele van a nappali virágzó orchideákkal.Szóval valahová el kellene tennem őket, de nem hiszem, hogy jót tesz ha bimbós állapotban költöztetem őket. Az viszont tényleg igaz, hogy illúzió romboló az a sok trópusi virág a karácsonyfa körül. Gondoltam arra is, hogy berakom a függöny és az ablak közé, de teleragasztottam az ablakot hungarocell hópelyhekkel, és akkor az utcáról lenne fura a nyár a télben látvány.

Na de nem panaszkodom, hiszen ezek nem is igazi problémák a mai világban.

24.

A mindennapi rutinhoz tartozik a méljeim olvasása és mindennap benézek ide is.A legtöbb alkalommal átfut az agyamon, hogy kellene írnom valamit,de megszólal bennem a kis Pató Pali. Igen-igen, az a ráérős.

Nem azért nem írok, mert nem történik az életemben semmi,és nem is azért mert titkos lenne,hanem mert nem tudom eldönteni, hogy érdekel-e valakit az, hogy:
-megműtötték a kisfiam (nem életmentő műtét volt,de én azért izgultam rendesen)
-varrtam egy táskát a keresztlányomnak és TETSZIK NEKI (ezért is izgultam,mert eddig nem adta jelét az érdeklődésnek)
-befejeztem egy tábori (csanaki) táskát és a lányaim egyfolytában el szeretnék kunyizni (ez is egyfajta elismerés, nem?)
-egyfolytában izgulok a továbbtanulás miatt- bár valakinek ezt is kell, ha már az illetékes nem teszi
-sokáig nagyon határozott voltam az oltással kapcsolatban aztán ez is elmúlt- utána jó darabig tipródtam azon, hogy hogyan is döntsek jól
-a 21 orchideámból 18 bimbós- imádom is őket ezért
-de végül is minden rendben van- azt hiszem -hiszen jelen pillanatban egészségesek és boldogok vagyunk mindannyian!

Kívánom ezt nektek is!

23.

Tudom, hogy ritkán jövök, de azt hiszem azt olyankor teszem amikor nem tudok egyedül megbírkózni valamivel.
Most is így van. Merthogy elkezdődött az iskola és az óvoda. és nekem már augusztus közepétől rémálmaim vannak, de legalábbis nehezen megy a reggelig tartó, pihentető alvás. Egyfolytában izgulok, hogy:
-minden rendben megy majd?
-és rendesen fognak tanulni idén?
-és, hogy fogom túlélni a felvételi időszakot?
-és nem közösítik ki őket mert nem festik a hajukat és a körmüket? (jelzem 12 és 14 évesen)
-a kisfiam nem akad rossz barátokra az oviban?(és mi van ha valaki bántani fogja és én nem védhetem meg?
...

Ugye nem vagyok normális!?! Csupa olyan dolog amit nekik kell megoldani, de akkor is...
Miért van az, hogy úgy érzem "jól" magam, ha állandóan retteghetek? Azt nem tudom eldönteni, hogy ez beteges vagy még az elfogadható határán van?
Valaki nyugtasson meg, hogy ezzel ő is így szokott lenni!

22.

Hát túl vagyunk rajta!
Igen-igen aki nézte jól látta, hogy nem látta! Történt ugyanis, hogy a kislányom ott állt a Czollner Gyula bácsi mellett, épp megbeszélték, hogy miről fog majd nyilatkozni, majd versenyezni a két műsorvezetővel, amikor a fejetlenség és szervezetlenség következtében a két műsorvezető elindult és megcsinálta a versenyt egyedül.
Ezután közölték velünk, hogy sajnos kicsit összekeveredtek a dolgok és majd a 9 órai Csak csajokban a két nőci műsorvezetővel fog a Krisztike beszélgetni a gokartozásról. Erre ő nagyon diplomatikusan közölte, hogy ő nem beszélgetni jött, hanem gokartozni és ebből köszöni de nem kér és elköszönt. Valahogy nem jött be neki ez a magassarkú cicababás csajszis csevej.

Kicsit bosszús vagyok és nem a "hírnév" miatt hanem mert megzavarták a gyerekem normális és nyugodt életét ilyen semmit nem érő emberek.

21.

Nem szeretek dicsekedni, sem a középpontban lenni, de BENNE LESZEK A TV-BEN!

Vagyis a lányom fog szerepelni, a holnapi Reggeli-ben az R T L betűt is tartalmazó csatornán! Történt ugyanis, hogy a Forma 1 miatt kerestek gokartos gyereket és mivel ő lány úgy gondolták, hogy eltér az átlagtól és ő megfelel majd arra, hogy pár kört versenyezzen a műsorvezetőkkel és nyilatkozzon pár mondatban.(Nem mi jelentkeztünk, hanem a gokart oktató ajánlott minket.)

Első hallásra jól beijedtem, mert ő nem egy sikereket elért profi versenyző, hanem csak a saját örömére gokartozik, és láttam az ő szemében is a félelmet, miközben körülötte mindenki a világhírről áradozott. Szerettem volna elérni, hogy mindenki a helyén kezelje ezt a dolgot, úgyhogy lecsillapítottam a családot is és a Reggeli szerkesztőjét is.Megkértek, hogy nyilatkozzak én is, hogy miért nem engedem profi versenyzőnek a lányom és mennyire féltem őt stb...De finoman visszautasítottam, mivel nem hiszem, hogy ez rólam kell, hogy szóljon.

Szóval most izgatottan várom a holnap reggelt (6.20-ra kell mennünk), de inkább azt várom, hogy túl legyen rajta!

20.

Bevallom őszintén: szégyenlem magam a nagy csend miatt. Azt sem mondhatom, hogy nem történt velem semmi.

Mert hát ugye vége lett a tanévnek, a néptáncos fiú és lyány szerencsésen túl van a vizsgáin és az évvégi bemutatón is,és már a foci és néptánc tábornak is vége. Jövő héten még egy gokart tábor lesz, de az már rutinból megy- ez már az ötödik év.Soha nem felejtem az elsőt amikor is két órával a kezdés után telefonban sírta el, hogy a fiúk nem akarják befogadni őt. Ma már büszke arra, hogy lányként gokartozik. És én is büszke vagyok rá! Hála a jó égnek nem rám hasonlít.

És meg kell, hogy említsem az új családtagot is. Nem győzzük nevelni őt, olyan mint egy rosszcsont kölyök. Mintha tudná, hogy mikor mivel lehet bosszantani egy kicsit. Imádja a virágaimat...

Ja és persze a virágok! Képzeljétek el, hogy a karácsony óta virágzó orchideáim most dobálják el az utolsó virágaikat. Öt tő pedig új száron újra virágzik. Ez valami csoda. Az udvaron pedig a kedvenceim, a kaktuszok kezdik a kényeztetésem. Kár, hogy a kaktuszvirágok ilyen hamar elnyílnak. Ha nem vagyok résen akkor már csak az elvirágzott kaktuszt veszem észre.

És ma még egy táskát is sikerült varrnom. Nagyon tetszett ez a fazon. Igaz egy kicsit túl rózsaszín és túl rózsás, és nem is lehet megtömni a sok kacattal. Szóval nem az én stílusom, de a lányaimnak tetszik.

19.

Zajlik az élet körülöttem. Na nem foltvarrásilag, csak úgy egyébként.

Az úgy volt, hogy végre beadtam a derekam, és beleegyeztem, hogy legyen kiskutyánk. DE a fajtaválasztásban egyhangúlag döntöttem. Bár mindenki hamar elfogadta az érveimet. Május 6.-án meg is születtek a kiskutyák és már meg is látogattuk őket. A képen az apuka kutya látható.

És végre a férjem is beadta a derekát és lesz kemencém! Egész héten alapanyagért járkálunk és instrukciókkal látom el a kőművest, aki még nem épített kemencét. Megismerkedtem egy csapat férfival akik már túl vannak az építésen és ők adják a válaszokat a szőke nős kérdéseimre. Elképzelhetitek mennyit értek kőművesül!

Már sóvárogva és lelkiismeretfurdalva simogatom a varrógépet! De ami késik nem múlik.

18.

Végre varrtam!

Ne gondoljatok semmi extra dologra, csak ezt a zsákot és pénztárcát csináltam a kisebbik lányomnak. Jó lesz a próbákra hordani a kellékeket.

A pénztárca nekem nagyon nagy ötletnek tűnik. Már régebben varrtam egy ilyen fazonú (békaszájú) táskát és szeretnék egy nagyobbat is varrni. Most egyenlőre a pénztárcáig jutottam.

17.

Már nagyon szégyenlem magam amiért ilyen soká nem jelentkeztem. Többször is elhatároztam, hogy életjelet kellene adnom magamról, de foltvarrásilag nem igen történt velem semmi. Össz-vissz egy Tilda libát varrtam húsvétra és sok-sok sötétítőt szegtem be. Pedig tervem lenne annyi mint égen a csillag, de az én drága kicsi fiam elkezdett néptáncolni és kedvet kapott tőle a kisebb lányom, így hetente három délután is táncon vagyok, és persze táncházakba is mennünk kell, na meg elég gyakran van fellépés is ilyenkor évvége fele. Szóval ez lenne a csend oka, de remélem a jövő hónaptól nyugisabb lesz az élet és lehet egy kicsit varrnom is.

( Mellesleg elárulom,hogy nagyon élvezem ezt a néptáncosdit. Még nem volt egy gyerekem sem amikor azt terveztem, hogy ha egyszer lesz, akkor táncolni fog. És olyan jó, hogy a középső is kedvet kapott hozzá így a kamaszkor küszöbén!)

16.

Hogy tényleg vége legyen a télnek-biztos, ami biztos-az utolsó hóesésből kipróbáltam a hófestést. Nagyon élvezem az ilyen boszorkánykonyha jellegű dolgokat és az azutáni várakozást.Szóval: ilyen volt és ilyen lett!









De ez még a múlt héten történt.









A hétvégén pedig olyan dolgot tettem amit régóta nem.Vettem magamnak egy táskát! Jóideje, hogy mindig én varrom a táskáimat és most meg akartam ajándékozni magamat. Kicsi lelkiismeretfurdalásom is van emiatt. De,hogy én is kivegyem a részem a dologból varrtam hozzá (na és a mobiltokomhoz) illő pénztárcát!

15.

Mivel lassan már nyakig ér a tavaszi hó hozok nektek egy kis virágot.

Tudom,hogy már mutattam az orchideáimat-amik azóta is rendületlenül virágoznak-,de ez most kezdett el nyílani. És nem is akármennyit: 25 virágot számoltam ezen az egy száron! Amin azért is csodálkozom, mert pár éve véletlenül rosszul locsoltam és kirohadt a közepe. Akkor azt hittem, hogy meg fog halni, mert ugye a közepéből hozza az újabb leveleket. De ő nem adta fel, hozott oldalról levelet és onnan fejlődött tovább. Tavaly pedig egy pár levelét le kellett vágnom mert valami kórság megtámadta.

Attól félek,hogy ez a búcsú virágzása vagy netán lehet,hogy mazohista lett?

14.

A kicsi fiamék múlt héten elűzték a telet az óvodai farsangolás során. Kiszebábot égettek az udvaron.Úgy gondoltam- biztos, ami biztos- készítek egy tavaszi hangulatú képet. A kép el is készült, de valamit elrontottunk, mert mára megint egy csomó hó esett. Nem maradt más hátra ,mehettünk szánkóval az oviba.

13.

Ez a bejegyzés 13. lett a sorban és mivel a kicsi lányom 13.-án és ráadásul pénteken született remélem szerencsét hoz.

Naomi blogjának ugyanis az első születésnapja lesz a napokban. Ez alkalomból játékra invitált minket. A születésnapjára nem mi adunk ajándékot,hanem ő ajándékoz meg valakit,és ma erre a játékra jelentkeztem.

Egyébként megint (vagy még mindig) aggódom. Tegnap éjjel szerencsésen és épségben hazaért a két lányom. Ausztriában síeltek,és a kicsi most próbálta ki először a snowboardozást. Hát nem egy nyugis fajta, mozgáskultúrájában nem rám ütött, hála a jó égnek! Ezért aztán mindig lehet izgulni miatta.

Holnapután pedig fel fogják vágni a nyelvét! És ezt most szó szerint kell érteni. Fél éve járunk fogszabályozásra, ahol kiderült, hogy elég komoly "bulldog harapása" van. Azóta tágítják a felső fogívét (majd 18 évesen dől el, hogy mekkora sikerrel és, hogy meg kell-e műteni vagy sem), és egy nagy szaktekintéllyel bíró logopédus nénihez is járnunk kell, aki a nyelvét tornáztatja az én kis drágámnak. Ez a logopédus vette észre,hogy le van nőve a Krisztike nyelve és csütörtökön reggelre vagyunk előjegyezve erre a kisműtétre.

A kisfiam feje pedig akkora lett mint egy lufi. Karácsonykor náthás volt ami szilveszterre ráhúzódott a fülére. Nagyot hallott és ezért lámpázni kellett a füleit. Hát én olyan szorgalmasan lámpáztam, hogy begyulladt az egyik foga és egy gennyzacskó lett rajta.Tegnap voltunk a fogorvosnál és jól kifúrta neki.

Szóval ebben a 2009-es évben zajlik nálunk az élet.

12.

Mivel a kertmániám (és a kicsilányom allergiája) miatt nem szeretnék az udvarba háziállatot, varrtam egy kiskutyát a kisfiamnak.

Nem mondom,hogy tökéletes darab, de már tudom, hogy legközelebb mit csinálok másképp. Pl. ez a kezet-lábat teljesen körbevarrni, kis helyen belevágni az anyagba és ott kifordítani-na ez nem jött be. Maradok inkább a régi módszernél: nem teljesen körbe varrni, kifordítani és a tömés után láthatatlannal összevarrni. Valószínüleg az anyag minősége miatt nem jött ez most be nekem, mert nagyon foszlott. Egyébként is a babavarrásnál gyengém a kezek,lábak felvarrása.

Most pedig szeretném ha ötletelnétek egy kicsit!

A barátainknak megszületett a kislányuk és nekiláttam egy babatakaró varrásának. Az anyuka mániákusan szereti a narancssárgát (a ház kívül-belül napsütés színű mindenféle kiegészítő szín nélkül). A lelke viszont eléggé rózsaszín és a nagyobb kislányt is így neveli.

A takaró ezért lett nagyrészt narancs, de tettem bele babaszínt is. Tűzni a babaszineknél árokban szeretném,hogy puha maradjon, de a narancs nekem annyira dominál, hogy meg szeretném törni valamivel. És itt jön a kérdés: mivel és hogyan?

11.

Endy-Frida honlapjáról került hozzám ez a játék.
Mivel még nem vettem részt ilyen láncjátékban, nagyon meglepődtem,hogy valaki gondolt rám. Ráadásul olyan valaki,aki csak innen a blogról ismer - egy olyan blogról ami ritkán működik.

A játék lényege, hogy 8 tervet kell felsorolni, amit ezévben kellene vagy szeretnék megvalósítani.
Érdekes dolog, mert nem vagyok egy újévi fogadkozós fajta.

Az első gondolatom az volt, hogy a gyerekeim legyenek idén egészségesek. De ez egy rajtam kívülálló dolog, legfeljebb segédkezni tudok benne.

A következő az lenne, hogy csak egy kicsit szeretnék nyugisabb lenni. Már 15 éve vagyok itthon a családommal, és hála a jó égnek elkerültek eddig a nagyobb katasztrófák, de ebből kifolyólag minden apró problémát rettenetesen felfújok. Kikészít ha az amúgy csendes életemet megzavarja valami. (Ez akár egy orvosi vizsgálat vagy szünet utáni iskola kezdés is lehet.)Ilyenkor valószínűleg én is az agyára megyek a körülöttem élőknek. Pedig a kiindulópont az lenne, hogy értük és miattuk aggódom. (Hála a jó égnek, ahogy nőnek a lányaim kezdik kiismerni a természetem és tudják kezelni ezt.)

A második a varrással kapcsolatos feladat lenne. Sokat szeretnék varrni!
Sokmindent megtanultam a foltvarrásról, vásároltam sok anyagot és eszközt, de a varrás minőségén és gyorsaságán javítanom kell. (Nagyon tetszik Martam finomsága, F.Gina és Hajnikri pontos és szép munkái.)
Én általában csak akkor szoktam varrni,ha valamire szükségem van. Terítő, táska, pénztárca... De ahhoz,hogy ügyesedjek sokkal többet kellene varrnom. Na és persze itt vannak a táborokban elkezdett, de befejezésre váró foltok.

Szóval én "csak" ennyit szeretnék elérni idén.

A láncot pedig megszakítom ,mert már úgy látom, mindenkihez elért.

10.

Mutatok nektek valami gyönyörűt!

Karácsonykor kezdtek nyílni, kicsit rontottak is az ünnep hangulatán, de most öröm látni őket!