61.

Ha Ákos dalcímeivel kellene jellemeznem a helyzetet akkor a "Hello" és a "Keresem az utam" címűt ajánlanám!(a klippek képi tartalma számomra ismeretlen, csak a dalszövegre koncentráltam!)

Bár ez utóbbit kijavítanám: Kerestem az utam! És egy ideje talán megtaláltam. Egy buddha bölcsességével szeretném egyszerűen csak jól érezni magam a bőrömben!

60.

Többször említettem, hogy Pató Pálként élem az életem- legalábbis foltvarrásügyileg. De miért is ne tenném, amikor egyébként sem vagyok egy "mérgezett egér" típus, és a foltvarrás az én életem jutalomjátéka, szeretem benne jól érezni magam. Mivel kellő önismerettel rendelkezem, ismerem magam, hogy UFO gyártásban felülmúlhatatlan vagyok.Épp ezért nem szokásom bevállalni határidőhöz kötött varrást, inkább nem ígérek és akkor nem kell magyarázkodnom.DE most megtettem, és nagyon élvezem! Beléptem ebbe a játékba:

Megálmodója és irányítója Hopp Mónika aki egészen lázba hozott több mint száz foltost.
Az első héten nyílhegy blokkot varrtunk:

A másodikon keltát:

A harmadikon drezdai tányért:

Folyt.köv.

59.

Már rég tervezem, hogy életjelet adok magamról,de ami késik az ugye nem múlik. (Napról napra egyre bölcsebb leszek!) Például arra is rájöttem, hogy aki már augusztusban elkezdi a karácsonyi holmi varrását, az nem elmebeteg. Ellenben aki az utolsó pillanatig halogat az már annál inkább!
De azért én is készítettem pár apróságot. És igaz, hogy apróságok, de annál több munka volt velük.

Még november elején ki akartam próbálni a Csoki-foltos lányoktól vásárolt almacsutka sablont. Annyira belejöttem a dologba, hogy már egy terítőre valót kiszabtam és el kellett gondolkoznom, hogy mit is csináljak velük. Ágytakarót karácsonyi anyagokból nem akartam. Asztalterítőt ennyire sokszínűt szintén nem. Lett belőlük tányéralátét.


Azután már csak apróságokra maradt idő. Kötöttem néhány sálat pom-pom és kukac fonalból (ezeket azért nem mutatom meg, mert nem azért szépek mert ügyes vagyok, hanem mert különleges fonalból készültek), és gyártottam nagyon sok karácsonyfára való csillagot.Ezek egy részét a tanítónénik kapták meg a suliban. Ezek voltak a kórházi időtöltéseim, mert sajnos az anyukám november végén a szemem láttára kapott agyvérzést. Lebénult a jobb oldala és a beszédközpontja. Nagyon tudathasadásos állapot volt nézni a szemeit miközben nem tudott szólni hozzám, de tudtam, hogy mindent ért. Na és azóta is úgy kezelni őt mint egy kisgyereket miközben ő az ANYUKÁM! *
A következő héten megműtötték a kisfiam füleit és újra kivették az orrmanduláit. Megint középfülgyulladásunk volt, ami nem akart gyógyulni.

És én mindeközben annyira jól koordináltam mindent, hogy biztos voltam benne, hogy a két ünnep között össze fogok omlani. De nem bírtam addig. 22-23.-án egész nap csak sírtam. Még az elején elmagyaráztam a családomnak, hogy mi a baj és hagyták, had sírjam ki magamból a feszültséget. És ez így segített is. Így aztán az ünnepek alatt már csak élveztem az együtt töltött időt!

* Az anyukám már egész jól van. Nagyon gyorsan került jó kezekbe és mindene mozog és tud beszélni. Csak nehezen tudja elfogadni, hogy már nem olyan mint régen volt.

58.

Hogy a technika ördöge vagy a blogvilág szelleme teszi velem azt nem tudom, de pár blog elolvasása után lefagy a bloggerem. Az elején- pár hete- még nagyon zavart a dolog, de most isteni sugallatnak veszem. Biztosan "fent" is olvasták, hogy állandóan panaszkodom, hogy nincs időm semmire, és közben látják, hogy időnként itt ragadok a gép előtt, és most tettek róla, hogy legyen lelkierőm felállni innen. Köszönöm.

(Abban csak reménykedni tudok, hogy nem fogok egyszer eltűnni teljesen, mert bár ritkán írok, de annál gyakrabban olvasok. Vagy olvasnék...)

57.

Egyre csak telnek a napok,- mit telnek ,rohannak- és még mindig nem tettem fel képeket.Most sem tudok érdemlegeset mutatni, mert ezeket nem most fejeztem be, de valahogy-valamikor elkészültek.

A babát Egerben varrtuk, a házikós pzs tartót szintúgy. A kosarat pedig Csanakon tanulták a lányok (nekem egy nappal előbb haza kellett jönnöm) és az én Boszi barátnőm a nyár végén eljött hozzám és megtanította nekem.

56.

Igazán rosszul tűröm ha a középpontban kell lennem, és nem is akartam szóba hozni, de tegnap 40 lettem.

Nem vágytam semmilyen ünneplésre, nekem ez is olyan nap mint a többi, és nem azért mert nem tudom elviselni a korom- bár azért az kétségbeejtő, hogy ennyire gyorsan telnek az évek.

Reggel a kisebbik lányom túl korán, a nagyobb pedig túl későn ment iskolába ahhoz, hogy elkísérjék az öccsüket a suliig. A férjemnek dolga volt, így segítséget kellett kérnem az A-ból B-be jutáshoz. Ehhez jó 10 percet kellett gyalogolnunk a szakadó esőben. Az én drágám (ő a férjem ;o) ) ekkor hívott fel, hogy percekig énekelje nekem a telefonba a Boldog szülinapot dalát.Azt sem tudtam mit fogjak: az esernyőt, amit a szél akart magának, vagy a gyereket aki lebegett mögöttem esőkabátban és gumicsizmában, vagy a telefont?

DE mire hazaértem a nagylányom teával és reggelivel köszöntötte a NAGY napot.Meghatott !Aztán délben amikor hazajött a suliból csokit is kaptam és egész délután szülinapi zenéket hallgattunk. És láttam rajta, hogy nem adja fel. Akkor is megtöri a páncélomat és eléri, hogy én is nagynak érezzem a napot. Mire a néptáncos szülőiről megjöttem muffinokból tortát kreált és még mielőtt elaludtam még küldött egy üzenetet a telefonomra, hogy még egyszer utoljára boldog 40.-et kívánjon.

Addig dolgozott az ügyön, míg végre én is tudtam örülni a szülinapomnak!

A kisebbik lányom tudjátok mivel lepett meg? Hát ANYAGGAL!

Konklúzió: Nagyon klassz családom van, akik mellett minden nap szülinap!

55.

Ezt a díjat a Csoki-folt-os lányoktól kaptam. Nagyon örültem neki, mert ők első helyen állnak a kedvenceim között, ezért ez dupla megtiszteltetés nekem. De rossz szokásomhoz híven most sem küldöm tovább ! ;o))