Nagyon szomorú lettem!
Elkezdtem varrni egy asztalterítőt magamnak. Addig szerencsétlenkedtem amíg elcsesztem! De mivel már ki van nagy része szabva be kell fejeznem így.
Történt ugyanis, hogy a közepére egy csillagot terveztem. Mivel háromszögeket kellett szabnom, úgy gondoltam, hogy ráhagyással dolgozom és majd a végén méretre vágom. De így sikerült lecsípnem a csillag csúcsait.
Utálom, hogy maximalistának szült az anyám! Jobb lenne ha meg tudnám rántani a vállam és tovább lépnék. De így mindig a hibát fogom benne látni, nem a gyönyörűséges anyagokat! ( Bár sajnos én mindig csak a hibákat látom minden munkámban. Már szégyenlem magam, hogy ha valaki megdícsér rögtön elkezdek mentegetőzni és sorolom,hogy mit kellett volna másképp csinálni!)
2 megjegyzés:
NEmcsak Téged szültek maximalistának:-)
Tudod, hogy csak a feljebbvaló a tökéletes, mi nem.
Ne görcsölj, mert pont az az öröm fog elveszni, amitől szép ennek a hobbinak a művelése.
Megjegyzés küldése