2008. december 21., vasárnap

8.




Az elmúlt napokban nem sok kedvem volt befejezni az elrontott terítőt. Húztam-halasztottam,de ma olyan pocsék napom volt, hogy még ez is belefért. Most ott terebélyesedik az asztal közepén. Emlékeztetve a hibákra.




A tervezés fázisában túl sokat gondolkodtam, számolgattam,aztán az elkészítéskor már túl keveset!


Ráadásul előbb szabtam ki az egyszerűbb négyzeteket,aztán kitaláltam,hogy középre inkább egy csillagot teszek. Hogy biztosan pontos legyen egy kis ráhagyással dolgoztam ,ami a végén felesleggé vált.Így a csillag csúcsai eltűntek.




De a hibák arra is jók,hogy tanuljunk belőlük, nem?

2008. december 16., kedd

7.

Nagyon szomorú lettem!
Elkezdtem varrni egy asztalterítőt magamnak. Addig szerencsétlenkedtem amíg elcsesztem! De mivel már ki van nagy része szabva be kell fejeznem így.

Történt ugyanis, hogy a közepére egy csillagot terveztem. Mivel háromszögeket kellett szabnom, úgy gondoltam, hogy ráhagyással dolgozom és majd a végén méretre vágom. De így sikerült lecsípnem a csillag csúcsait.

Utálom, hogy maximalistának szült az anyám! Jobb lenne ha meg tudnám rántani a vállam és tovább lépnék. De így mindig a hibát fogom benne látni, nem a gyönyörűséges anyagokat! ( Bár sajnos én mindig csak a hibákat látom minden munkámban. Már szégyenlem magam, hogy ha valaki megdícsér rögtön elkezdek mentegetőzni és sorolom,hogy mit kellett volna másképp csinálni!)

2008. december 14., vasárnap

6.


Pár napja varrtam a kisfiamnak ezt a képet, ami patchworkilag jelentéktelennek tűnik, ám én a kézzel való tűzés különböző fázisait éltem át közben.


Úgymint:

1.fázis: Én még kezdő vagyok ebben,ezért nem számít ha kissé nagyra sikeredik egy-egy öltés!

Majd később jobb lesz!


2.fázis: Ó már biztosan haladó vagyok, hiszen milyen egyenletesen, aprókat öltve haladok!


3.fázis: A francba, hát sose lesz vége? Az ujjam olyan mint a szita! Annyira fáj,hogy inkább

nagyokat öltök,csak hamar befejezhessem!


Hát ennek tudatában ajánlom figyelmetekbe ezt a képet!

2008. december 2., kedd

5.




Beleléptem abba a korba amikor "nem értem a mai fiatalokat". Nagyon bánt a dolog,mert igyekszem jó kapcsolatba lenni a két kamaszodómmal,de valahogy- főként a kisebb -úgy gondolja,hogy ez elvileg lehetetlen.Legtöbb összetűzésünk eddig csak az öltözködésével kapcsolatos.


Az élet többi dolgában (nagy örömömre) a körülöttük levő sok rossz példa hatására elfogadják a korlátaimat.


De nem ez lenne a mondandóm,ez csak az alaphang.


A meglepetést a nagyobbik okozta: ugyanis megvarrtam a második adventi kalendáriumot.(Az első látható a diavetítésben.) Ezt a másodikat neki szántam,de ő visszautasította. Neki a régi kell.A több mint 10 éves kézzel varrt fenyőfa,amire annak idején én hajtogattam papírzacskókat.


Áthidaló megoldásként feldíszítettük a kis fenyőt és a Jézuska teletömhette az új kalendáriumot!

2008. november 26., szerda

Dilemma...


Elkészült a kicsi fiamnak szánt zsebes házikós kép. Vagyis felkerült a falra, de még nincs befejezve. Vettem már sok-sok "Dress it up" dekorgombot és erre a képre is azt szerettem volna varrni, de mindig elbizonytalanodom. Mintha a fejemben nem férne össze a textíl a műanyaggal.


Ha találkoztok olyan képpel amin dekorgombok vannak mutassátok meg nekem!

2008. november 23., vasárnap

Tudathasadás...

Hát igen valami hasonlót érzek,már így az elején.

Tulajdonképpen a foltvarrásos ötletelések miatt kezdtem blogokat olvasgatni, és mára minden reggeli mellé kijár egy kis "kirándulás" nálatok. De pár napja valakivel nagyon rossz dolog történt és tudom, hogy butaság, de elgondolkodtat, hogy szabad-e ismeretlenül valakinek az életében mindennapi látogató lenni. Tudom, hogy ő választotta a nyilvánosságot, és ő dönti el, hogy mibe enged betekintést, és talán jó is ha kiírhatja magából amit gondol. De ami megzavart az maga a tudat,hogy pár látogatás után már úgy érzem,én is a részese vagyok az életének pedig csak egy bámészkodó voltam. Na és ez a tehetetlen együttérzés és segíteni akarás...

2008. október 15., szerda

Ma megkért a keresztlányom,hogy varrjak az új mobiljának tartót.Ennek két okból örülök.1.Az ő anyukája ezidáig csak rongyoknak nevezte a dolgaimat. 2.Végre megint valami amit muszáj elkészítenem-vagyis valószínűleg be is lesz fejezve!


A nyáron Csanakon elkezdett varróstáskából inkább irattartó lett a lányom kérésére:

2008. október 14., kedd

Félelmeim...

Belekezdek,de nem ígérek semmit!
Bevallom egy kissé félek.Nem tudom eldönteni,hogy érdemes vagyok-e a blogolásra.
Majd eldől...