2011. április 15., péntek

52.

Mégegy befejezett táska, és ennek csak három hetet kellett várnia a fülére!

Nem tudom más is így van-e vele, de az előlap v. táskatest gyártás sitty-sutty megy, valószínűleg mert inspirál, de a szendvicselésnél v. fülvarrásnál elakadnak a dolgaim!

Szóval az úgy volt, hogy a foltvarrást nem tisztelő sógornőm tavaly kapott tőlem egy táskát.Meg is nőtt a renomé azóta! Annyira, hogy most is táskát szeretett volna, sőt ki is szerette volna fizetni. Na de nem úgy van az. Szülinapi ajándék lett ez itt:
A táskafazont Martileintől kívántam meg, a színekkel pedig kissé hadilábon álltam mert nem igazán tudok rózsaszínben gondolkodni! Remélem tetszeni fog az új gazdájának legalább annyira mint az előző.

2011. április 13., szerda

51.

Képzeljétek el milyen érzés lehet ha már saját magam előtt szégyenlem magam. Ez a tempó amit diktálok kétségbeejtő. Mint valami Pató Pál. Lehet, hogy ha kutatnék a családfám után , kiderülne, hogy egyenesági leszármazottja vagyok. Szóval a bevezető után elmesélem nektek, hogy a hétvégén Tatabányán jártam. Mondhatnám, hogy a "szokásos" kv.-n vettem részt, hiszen ez az a kv. amit sosem hagynék ki. Minden a szokásos volt: a színvonal (mind a kiállított munkáké, mind a vendéglátásé), a sok-sok árus és a rengeteg tombola ajándék.




Na és remélem az is szokássá válik, hogy ha tombola, akkor az egyik fődíj az enyém. Most is így volt!

A Pató Pál féle életmódra visszatérve, próbálom keresni az aranyigazságokat amik engem igazolnak. Olyanokra gondolok mint:" Lassan járj, tovább érsz!" -talán ez nem az igazi, na de: "Hamar munka ritkán jó!", vagy "Jó munkához idő kell!". Tudom valami olyan is van, hogy "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!", de inkább azzal van a baj, hogy sok mindenbe belefogok és keveset fejezek be. De ez a táska be lett végre fejezve!

Az igaz, hogy tavaly augusztusban kezdtem el, egy sokszor megváltoztatott szabásminta alapján. El is ment tőle a kedvem, pedig a táskafazon tetszett! Azután egyszercsak elővettem valamikor ősszel, és mégiscsak befejeztem Közben arra is rájöttem, hogy mit rontottunk el Csanakon. Ami a "patópálos" csavar a táskában az az, hogy ősz végétől kellett arra várnia, hogy fület kapjon szegény. (A fényképek minőségéért pedig én kérek elnézést!)