2011. december 27., kedd

59.



Már rég tervezem, hogy életjelet adok magamról,de ami késik az ugye nem múlik. (Napról napra egyre bölcsebb leszek!) Például arra is rájöttem, hogy aki már augusztusban elkezdi a karácsonyi holmi varrását, az nem elmebeteg. Ellenben aki az utolsó pillanatig halogat az már annál inkább!
De azért én is készítettem pár apróságot. És igaz, hogy apróságok, de annál több munka volt velük.

Még november elején ki akartam próbálni a Csoki-foltos lányoktól vásárolt almacsutka sablont. Annyira belejöttem a dologba, hogy már egy terítőre valót kiszabtam és el kellett gondolkoznom, hogy mit is csináljak velük. Ágytakarót karácsonyi anyagokból nem akartam. Asztalterítőt ennyire sokszínűt szintén nem. Lett belőlük tányéralátét.


Azután már csak apróságokra maradt idő. Kötöttem néhány sálat pom-pom és kukac fonalból (ezeket azért nem mutatom meg, mert nem azért szépek mert ügyes vagyok, hanem mert különleges fonalból készültek), és gyártottam nagyon sok karácsonyfára való csillagot.Ezek egy részét a tanítónénik kapták meg a suliban. Ezek voltak a kórházi időtöltéseim, mert sajnos az anyukám november végén a szemem láttára kapott agyvérzést. Lebénult a jobb oldala és a beszédközpontja. Nagyon tudathasadásos állapot volt nézni a szemeit miközben nem tudott szólni hozzám, de tudtam, hogy mindent ért. Na és azóta is úgy kezelni őt mint egy kisgyereket miközben ő az ANYUKÁM! *
A következő héten megműtötték a kisfiam füleit és újra kivették az orrmanduláit. Megint középfülgyulladásunk volt, ami nem akart gyógyulni.

És én mindeközben annyira jól koordináltam mindent, hogy biztos voltam benne, hogy a két ünnep között össze fogok omlani. De nem bírtam addig. 22-23.-án egész nap csak sírtam. Még az elején elmagyaráztam a családomnak, hogy mi a baj és hagyták, had sírjam ki magamból a feszültséget. És ez így segített is. Így aztán az ünnepek alatt már csak élveztem az együtt töltött időt!

* Az anyukám már egész jól van. Nagyon gyorsan került jó kezekbe és mindene mozog és tud beszélni. Csak nehezen tudja elfogadni, hogy már nem olyan mint régen volt.

2011. október 6., csütörtök

58.

Hogy a technika ördöge vagy a blogvilág szelleme teszi velem azt nem tudom, de pár blog elolvasása után lefagy a bloggerem. Az elején- pár hete- még nagyon zavart a dolog, de most isteni sugallatnak veszem. Biztosan "fent" is olvasták, hogy állandóan panaszkodom, hogy nincs időm semmire, és közben látják, hogy időnként itt ragadok a gép előtt, és most tettek róla, hogy legyen lelkierőm felállni innen. Köszönöm.
(Abban csak reménykedni tudok, hogy nem fogok egyszer eltűnni teljesen, mert bár ritkán írok, de annál gyakrabban olvasok. Vagy olvasnék...)

2011. október 3., hétfő

57.

Egyre csak telnek a napok,- mit telnek ,rohannak- és még mindig nem tettem fel képeket.Most sem tudok érdemlegeset mutatni, mert ezeket nem most fejeztem be, de valahogy-valamikor elkészültek.
A babát Egerben varrtuk, a házikós pzs tartót szintúgy. A kosarat pedig Csanakon tanulták a lányok (nekem egy nappal előbb haza kellett jönnöm) és az én Boszi barátnőm a nyár végén eljött hozzám és megtanította nekem.

2011. szeptember 21., szerda

56.

Igazán rosszul tűröm ha a középpontban kell lennem, és nem is akartam szóba hozni, de tegnap 40 lettem.
Nem vágytam semmilyen ünneplésre, nekem ez is olyan nap mint a többi, és nem azért mert nem tudom elviselni a korom- bár azért az kétségbeejtő, hogy ennyire gyorsan telnek az évek.
Reggel a kisebbik lányom túl korán, a nagyobb pedig túl későn ment iskolába ahhoz, hogy elkísérjék az öccsüket a suliig. A férjemnek dolga volt, így segítséget kellett kérnem az A-ból B-be jutáshoz. Ehhez jó 10 percet kellett gyalogolnunk a szakadó esőben. Az én drágám (ő a férjem ;o) ) ekkor hívott fel, hogy percekig énekelje nekem a telefonba a Boldog szülinapot dalát.Azt sem tudtam mit fogjak: az esernyőt, amit a szél akart magának, vagy a gyereket aki lebegett mögöttem esőkabátban és gumicsizmában, vagy a telefont?
DE mire hazaértem a nagylányom teával és reggelivel köszöntötte a NAGY napot.Meghatott !Aztán délben amikor hazajött a suliból csokit is kaptam és egész délután szülinapi zenéket hallgattunk. És láttam rajta, hogy nem adja fel. Akkor is megtöri a páncélomat és eléri, hogy én is nagynak érezzem a napot. Mire a néptáncos szülőiről megjöttem muffinokból tortát kreált és még mielőtt elaludtam még küldött egy üzenetet a telefonomra, hogy még egyszer utoljára boldog 40.-et kívánjon.
Addig dolgozott az ügyön, míg végre én is tudtam örülni a szülinapomnak!
A kisebbik lányom tudjátok mivel lepett meg? Hát ANYAGGAL!
Konklúzió: Nagyon klassz családom van, akik mellett minden nap szülinap!

2011. szeptember 19., hétfő

55.

Ezt a díjat a Csoki-folt-os lányoktól kaptam. Nagyon örültem neki, mert ők első helyen állnak a kedvenceim között, ezért ez dupla megtiszteltetés nekem. De rossz szokásomhoz híven most sem küldöm tovább ! ;o))

2011. augusztus 28., vasárnap

54.

Régóta gondolkozom, hogy kellene már írnom ide valamit- volt rá szűk négy hónapom- és lenne is miről, hiszen négy táboron vagyok túl. De annyira gyorsan elrepült ez a nyár, hogy szinte hihetetlen!És valahogy minden olyan szétesőben* van. Mindent olyan elhasználódottnak érzek-látok kivűl is és belül is. De ezzel nem csak én vagyok egyedül, sőt Csanakra jövőre már kerekesszékkel, műfogsorral, hallókészülékkel és gyógyszertárnyi tapasszal és tablettával indulok! Ezt csak viccnek szántam, mert az idei táborban a barátnőimmel nem győztünk kenni, ragasztani, masszírozni egymást mert mindig valahol fájt!És mindezt 40 évesen! Hát, szégyenlem magam!
*elromlott a klímánk, meghalt a számítógépünk és a riasztónk, és mindez ebben a kétségbeejtő gazdasági helyzetben!Oda az összes fényképünk és a 6 éve gyűjtögetett foltvarrós dolgaim, a címlistám...
Na, szóval a nyár történései nagy vonalakban: A tanévzáró után a június a táborozások hónapja volt. A három gyermek négy táborba ment két hét alatt. Igen, a kicsi is elkezdte és nagyon jól érezte magát. Azt mondta, hogy csak két sírás volt összesen, mert két este azért hiányoztam neki (egy hétig táborozott a néptánciskolával).Egész jó arány!
Én a május elejei rácalmási tábor után a tatabányai Foltra forgók táborában jártam, majd júniusban Eger volt a következő úticél. Augusztus elején a szokásos csanaki tábor zárta a foltvarrós nyaramat. Ezekre a táborokra úgy emlékszem vissza, hogy nagyon jól éreztem magam és sikerült töménytelen UFO-t gyártanom. Megígérem(az nem kerül semmibe), hogy szép lassan befejezem őket és megmutatom nektek is, hogy mennyi jó dolgot tanultam az idén.
A július a családé volt, egy hetet izzadtunk és három hetet fagyoskodtunk együtt nagy szeretetben. Augusztusban miután megjöttem csanakról indult a néptánc: hol próbákra, hol fellépésekre jártunk egészen 21.-éig. Azóta pedig ismét a nagy semmittevés van egy kis befőzéssel fűszerezve mert ebben a nagy melegben másra nem futja!
Folyt.köv.

2011. május 9., hétfő

53.

Annyi minden történik velem, hogy mostanában már nemhogy írni, de sajnos olvasni sem tudok itt blogországban!
A húsvétot a kisfiam skarlátjával nyitottuk meg, azután a férjemből lett ágyrajáró, mivel be kellett ugrania az egyik sofőrünk helyett. Így aztán 3/4 4- kor már szendvicseket gyártok a szó konkrét és nem foltvarró értelmében. ;o(((
Rám maradt a gyerekek iskolába való juttatása, ami a szomszéd városba átjárást jelenti. Heti 5x3 iskola és 2x2 néptánc. Plussz viselet osztás mert május 1.-én fellépés, 7.-8.-án néptánc verseny Csepelen. Mindez úgy, hogy nem vezetek.
Május 7.-én a foltvarró csoportom kv.-t rendezett, oda tombolát kellett gyártanom.
Már azt hittem beleőrülök.Állandóan azon járt az agyam, hogy kinek ,hánykor és hol kell lennie és oda mivel fog eljutni.
De pénteken (6.-án) meglátogattak a foltvarrós barátnőim, egy kis festést szerveztünk már jó ideje. Reggel még izgultam, hogy vajon nem gond-e hogy mind a lakás mind az idegrendszerem romokban hever, de kis idő múlva rájöttem, hogy ők kellettek nekem.
Képeket később teszek fel, mert bár a nehezén túl vagyok (?), de én táborba mennék pénteken (Tatabánya); a kisfiam tegnap lepkehimlős lett a változatosság kedvéért; a férjem még mindig dolgozik,de megígérte, hogy leakaszt valahonnan egy sofőrt; és a következő néptánc fellépés csak május 21.-én lesz!

2011. április 15., péntek

52.

Mégegy befejezett táska, és ennek csak három hetet kellett várnia a fülére!

Nem tudom más is így van-e vele, de az előlap v. táskatest gyártás sitty-sutty megy, valószínűleg mert inspirál, de a szendvicselésnél v. fülvarrásnál elakadnak a dolgaim!

Szóval az úgy volt, hogy a foltvarrást nem tisztelő sógornőm tavaly kapott tőlem egy táskát.Meg is nőtt a renomé azóta! Annyira, hogy most is táskát szeretett volna, sőt ki is szerette volna fizetni. Na de nem úgy van az. Szülinapi ajándék lett ez itt:
A táskafazont Martileintől kívántam meg, a színekkel pedig kissé hadilábon álltam mert nem igazán tudok rózsaszínben gondolkodni! Remélem tetszeni fog az új gazdájának legalább annyira mint az előző.

2011. április 13., szerda

51.

Képzeljétek el milyen érzés lehet ha már saját magam előtt szégyenlem magam. Ez a tempó amit diktálok kétségbeejtő. Mint valami Pató Pál. Lehet, hogy ha kutatnék a családfám után , kiderülne, hogy egyenesági leszármazottja vagyok. Szóval a bevezető után elmesélem nektek, hogy a hétvégén Tatabányán jártam. Mondhatnám, hogy a "szokásos" kv.-n vettem részt, hiszen ez az a kv. amit sosem hagynék ki. Minden a szokásos volt: a színvonal (mind a kiállított munkáké, mind a vendéglátásé), a sok-sok árus és a rengeteg tombola ajándék.




Na és remélem az is szokássá válik, hogy ha tombola, akkor az egyik fődíj az enyém. Most is így volt!

A Pató Pál féle életmódra visszatérve, próbálom keresni az aranyigazságokat amik engem igazolnak. Olyanokra gondolok mint:" Lassan járj, tovább érsz!" -talán ez nem az igazi, na de: "Hamar munka ritkán jó!", vagy "Jó munkához idő kell!". Tudom valami olyan is van, hogy "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!", de inkább azzal van a baj, hogy sok mindenbe belefogok és keveset fejezek be. De ez a táska be lett végre fejezve!

Az igaz, hogy tavaly augusztusban kezdtem el, egy sokszor megváltoztatott szabásminta alapján. El is ment tőle a kedvem, pedig a táskafazon tetszett! Azután egyszercsak elővettem valamikor ősszel, és mégiscsak befejeztem Közben arra is rájöttem, hogy mit rontottunk el Csanakon. Ami a "patópálos" csavar a táskában az az, hogy ősz végétől kellett arra várnia, hogy fület kapjon szegény. (A fényképek minőségéért pedig én kérek elnézést!)

2011. március 8., kedd

50.

Előhang:
Ahogy elteltek a téli ünnepek, és január elején kicsit elcsendesedett az élet, elkezdtem hiányát érezni egy jó kis foltvarrós találkának. Végre kis idő múlva kiderült, hogy február 26.-án Dunaújvárosban kv. lesz. Alig bírtam kivárni, hogy végre eljöjjön a napja, főleg amikor megtudtam, hogy a ménfőcsanaki táborból jópáran ott leszünk. Még a kisfiam szokásos elrettentő, reggeli láza sem tudott volna marasztalni! (Aki ismer, tudja, hogy volt idő amikor minden indulás előtt belázasodott és amikor úgy döntöttem, hogy nem megyek el, hirtelen meggyógyult.)
Hogy miért most írok róla? Tudjátok, hogy milyen ráérősen, kényelmesen élek, varrok... akkor a történetírás miért is ne lenne fáziskéséses?


Szóval elmentem Dunaújvárosba és annyira jó volt feltöltődni, nagyokat nevetni és tervezgetni a nyári táborozásokat! Kaptunk egységcsomagot is, ilyen szépet:
Egy japán hajtogatós szütyő alapanyaga volt benne. Persze varrásra nem jutott idő, de itthon az volt az első dolgom, hogy megvarrtam. A kv végén tombola volt, ahol nagy örömömre sok minden az enyém lehetett. Még az egyik főnyeremény is!
Nyertem textildecoupage-olt táskát, tányéralátétet, virágtündéres faliképet, babatakarót és gyerektakarót:
A nyereményeknek és annak, hogy kicsit kiengedhettem a gőzt és feltöltődhettem, itthon is nagyon örültek! Hát még én!











2011. február 14., hétfő

49.

Díjat kaptam Martilein-től:

Feltételek:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Kicsit fenntartással kezelem a helyzetet, mert bár örülök a díjnak, nem igazán szeretem ezeket az "aki kapja adja át" dolgokat. Lehet, hogy tudat alatt bennem van, hogy így terjed az influenza, a rossz pletyka... stb.
Aztán ez az utolsó kitétel: kevesebb mint 100 követő - kipipálva, kezdő blogoló - hát ez már necces. Na igen a bejegyzések száma arra utal, de inkább a ritkán jelentkező jelző a találóbb.
És amikor fel kell sorolni azt az öt blogot, persze, hogy az ugrik be aki naponta jelentkezik (akár többször is). De nekik több százas rajongó táboruk van, háromszor továbbadták már a különböző éppen divatos díjat.
De én azért találtam nekem kedves blogot - ill. blogolót!
1. btrudy
2.Magneszs
3.Erika



(két nappal később)

Igen, Erikánál feladtam, nem is fogok értesítést írni nekik.Bocsánat, de már inkább nem szeretnék játszani.

2011. február 11., péntek

48.

Azért az felettébb elgondolkoztató, hogy a lent említett egyszerű fazonú táska milyen karriert futott be. Nem konkrétan csak az általam készítettre gondolok- bár be kell, hogy valljam, hogy én és a lányaim is szívesen megtartottuk volna. De mutatok egy másik táskát, amit tavaly évvégén varrtam.Nem a szabása bonyolult, de nagyon sok kézi varrás van rajta. Szó szerint a véremet adtam érte, és nekem mégsem a szívem csücske. És akkor jön ez a spanyolviasz és fényévekkel győz.

Valószínűleg ezért lehet akár egy boltot is ráépíteni. Nincs annyi rizikó vele. Ha jó ízléssel választasz anyagot már nyertél is. Annyira, hogy most varrok nekünk (nekem és a lányaimnak )is.

2011. február 9., szerda

47.

A gyerekek iskolájában minden évben rendeznek alapítványi bált.Én minden évben süteménysütéssel járulok hozzá a sikerhez. Amikor tehetem tombolatárgyat is szoktam felajánlani, amit én szeretek készíteni. Az idei felajánlást ma kellett bevinni a suliba, ezért már tegnap neki is álltam az elkészítéshez. Ezt a rossz szokást nem tudom levetkőzni. Mindenhová az utolsó pillanatba érünk oda, miért lenne ez másképp a tombolatárggyal?

Mivel nem volt sok időm, ezért a "spanyolviasz" táskát varrtam meg. Hogy miért hívom így? Hát mert annyi mindenki hiszi azt, hogy ez az ő találmánya! ;o))))

2011. január 31., hétfő

46.



AKAROM, hogy tavasz legyen!

2011. január 18., kedd

45.

Most azt hiszem, hogy szövevényesen fogok írni, de remélem nem leszek túl bonyolult. Aki ismer, tudja, hogy nagyon lelkizős vagyok. Sokáig tudok rágódni azon, ha bántanak vagy én bántok, és mindig foglalkoztat a dolgok miértje.


Onnan kezdeném, hogy a kicsi fiamnak egy héten belül másodszor szúrták fel a fülét. A tavalyi télen három hónapig volt egyfolytában középfülgyulladása, amin már csak egy orrmandula műtét segített , közben mindkét fülét felszúrták. Azt hittem ezzel vége is a történetnek, de két hete az iskolából hívtak, hogy nagyon fáj a Kornél füle. Még aznap este felszúrták. Tegnap mentünk kontrollra, teljes nyugalomban hiszen jól érzi magát, jól hall, de azután jött a meglepetés: a hallásvizsgálat szerint nem jó a hallása, ezért újra felszúrták a fülét. Ha nem változik semmi, akkor tubust kell beültetni a fülébe. És nekem azóta van lelkiismeretfurdalásom. Biztos, hogy meg kellett engedjem a felszúrást? De én mint laikus, hogy szálhatnék szembe egy orvossal? Ha nem fáj a füle, jó a hallása, nem is náthás, hinnem kell egy vizsgálat eredményében ami mást állít? Mit mondjak a kisfiamnak, aki nagy szemekkel néz rám, hogy miért bántják ha ő nem érzi, hogy baj lenne?


Ha újra kezdhetném biztosan valami lélekbúvárnak tanulnék.Legalább hivatásszerűen foglalkoznék a miértekkel. Sokszor gondolkozom azon, hogy mi lesz velem amikor megnőnek a gyerekek. Amikor nem leszek főállású anya.(Persze a kettő nem ugyanaz!) Annak idején kétszer is elkezdtem a főiskolát, de mindig első helyen volt a család és nem bírtam a tanulással járó stresszt. Mind a kétszer abba is hagytam. Most ha el kell mennem dolgozni nem is tudom mihez kezdenék. Annyi kétely van bennem ezzel kapcsolatban.A háztartásvezetésnek és a gyereknevelésnek nincs értéke a mai világban. Félek emiatt.Erről beszélgettem a nagyobbik lányommal, mert nekem ő a barátnőm. Abban sem vagyok biztos, hogy ez jó-e így. Egyrészt örülök neki, mert mi tényleg mindent megbeszélünk egymással, de mégis. Mintha még a jó dolgoknak is lenne "árnyéka".

A sok lélekbúvárkodás során már megismertem a hibáimat. Ez már egy lépés előre. Tenni ellenük még sokszor nehéz.


A foltvarrás területén is vannak hibáim, pl. az anyaghalmozás, a beteges gyüjtögetés, a fejbenvarrás... De most tettem egy lépést: gyakorolok. Gyakorolom a szabad gépi tűzést.
A CSOKI-FOLT-os lányok annyi tanácsot és ötletet adnak a blogjukban, hogy elhatároztam: rendszeresen gyakorolni fogok. Ez az elmúlt három nap eredménye: (nem tökéletes,de nekem ez egy nagy lépés volt)

2011. január 9., vasárnap

44.

Nagyokat hallgattam mostanában, mint mindig. Nem összegeztem a múlt évet, mint mindig. Nem ígérek semmit, mert úgysem tartanám be, mint mindig. (Azt sem ígérem, hogy gyakrabban fogok írni.) Én már csak ilyen vagyok. De olvasok, mint mindig!

Most pedig közvéleményt kutatok. Tavaly ősszel azt kértem a családomtól, hogy vonjuk össze a névnapom, a szülinapom és a karácsonyt és kaphassak egy Sizzix vágógépet. És rábólintottak. Azt hitték ezzel túl vannak a nehezén. A kis csacsik. Azóta rendületlenül gyüjtöm a vágósablonokat hozzá. Szivecskéket, köröket, kismadarat...Mindent amiben egy foltvarró csak fantáziát láthat. Szeretnék kifejezetten foltvarrásra gyártott sablont is, de azt valahogy Európában nem akarják elterjeszteni. Megpróbálom rávenni a "boltost", hogy próbálkozzon a dologgal, de nem hiszi el, hogy ez ennyire érdekelné a foltvarrókat. Nektek mi a véleményetek? (a képeken ilyen kifejezetten foltvarrós sablonok vannak, a teljesség igénye nélkül)