2009. július 11., szombat

20.

Bevallom őszintén: szégyenlem magam a nagy csend miatt. Azt sem mondhatom, hogy nem történt velem semmi.

Mert hát ugye vége lett a tanévnek, a néptáncos fiú és lyány szerencsésen túl van a vizsgáin és az évvégi bemutatón is,és már a foci és néptánc tábornak is vége. Jövő héten még egy gokart tábor lesz, de az már rutinból megy- ez már az ötödik év.Soha nem felejtem az elsőt amikor is két órával a kezdés után telefonban sírta el, hogy a fiúk nem akarják befogadni őt. Ma már büszke arra, hogy lányként gokartozik. És én is büszke vagyok rá! Hála a jó égnek nem rám hasonlít.

És meg kell, hogy említsem az új családtagot is. Nem győzzük nevelni őt, olyan mint egy rosszcsont kölyök. Mintha tudná, hogy mikor mivel lehet bosszantani egy kicsit. Imádja a virágaimat...











Ja és persze a virágok! Képzeljétek el, hogy a karácsony óta virágzó orchideáim most dobálják el az utolsó virágaikat. Öt tő pedig új száron újra virágzik. Ez valami csoda. Az udvaron pedig a kedvenceim, a kaktuszok kezdik a kényeztetésem. Kár, hogy a kaktuszvirágok ilyen hamar elnyílnak. Ha nem vagyok résen akkor már csak az elvirágzott kaktuszt veszem észre.





És ma még egy táskát is sikerült varrnom. Nagyon tetszett ez a fazon. Igaz egy kicsit túl rózsaszín és túl rózsás, és nem is lehet megtömni a sok kacattal. Szóval nem az én stílusom, de a lányaimnak tetszik.

3 megjegyzés:

Mehike írta...

Szépek nagyon a kaktuszok. Nemcsodálom, hogy a csajok örölnek a táskának

Abile írta...

Gyönyörűek a kaktuszaid! :o)
A táska nagyon tetszik! Nekem is inkább egy kisebbet kellene varrnom, hogy ne cipeljek magammal folyton ennyi mindent! :o))

Nóra írta...

Tündéri aranyos a kiskutyád!
Valóban,nevelni kell őket, mint a kisgyerekeket, de sok örömötök lesz benne, az biztos!