Én ugyanis nem látom az eddigi bejegyzéseimet.Lehet, hogy érdektelennek nyílvánította őket és ezért nem láthatóak. Pedig én mindennap itt vagyok és írni is akartam, csak valahogy mégsem lett belőle semmi. Mert az már nem újdonság, hogy már megint beteg a kicsi. Gennyes középfülgyulladás. Az sem hír, hogy snowboardozni ment a középső egy hétre Ausztriába, jövő héten pedig az Operettszínházban lépnek fel a néptánc csoporttal.Vagyis ez már talán hír. A nagy pedig szombaton felvételit ír. Ezekből egyenesen adódik, hogy én már megint-vagy még mindig?-aggódom. Mint mindig. Néha már saját magam is hülyének nézem. De talán ez már jó jel. Legalább már arra rájöttem, hogy nem kellene ennyire "ügyet" csinálni mindenből. Nézzétek ezt el nekem. Köszönöm.
1 megjegyzés:
Ez a legtermészetesebb anyai érzés! Nézd csak meg én miről írok a blogomban:-))) Pedig már a nagyfiam is majd 40 , de most érte aggódom!
Megjegyzés küldése