Hurrá, újra látom az eddigi bejegyzéseimet! És olyan boldog vagyok, mert már majdnem meggyógyult a kicsi fiam. És olyan büszke vagyok, hogy van egy ilyen nem az anyjára hasonlító lányom, aki vakmerő és bátor! És azért is nagyon elégedett vagyok az élettel, mert van egy másik lányom aki viszont a legjobb barátnőjének tart, és nagyon hasonlóan gondolkodik az életről mint én.
Amikor megpróbálok siránkozni ne higgyetek nekem! Mert az élet szép. Az én életem pedig hála a családomnak: tökéletes! Mind a családomra mind az életemre büszke vagyok!Csak néha(?) rosszul állok a dolgokhoz, mert nem arra figyelek amim van, hanem arra ami még hiányzik.
2 megjegyzés:
Na, ez a beszéd!:))))
Hasonlókat akartam írni az előző bejegyzéshez, de kitaláltad a gondolataimat! Szerencsések ám a gyerkőcök is, hogy ilyen anyjuk van!
Igaza van Julcsinak!!!!!
Megjegyzés küldése