Jajj, annyira jó volt ez a hét...de olyan hosszú. Az első két napon csak varrtam, aztán csak olyan tedd ide-tedd oda módon léteztem (kiolvastam egy tekintélyesen vastag könyvet) és most a hét végén főztem-mostam-takarítottam, mert ma végre hazajött a középső. Meglepően jól viseltem a lányok távollétét. Ez a hét nap ameddig a kisebbik lányom volt táborban, pont ideális hosszúságú, de sajnos a nagyobb még három napig távol lesz és már pár napja nagyon honvágya van. Egyre nyögvenyelőssebbek a telefonálások, fáradt is és már nagyon hiányzunk egymásnak, ezért nem győzök lelket önteni belé. Már London sem érdekelte, sőt még Disneylandről is lemondana, csak had jöjjön haza. Valahol azért ezen nem csodálkozom, hiszen mindig is a szoknyám mellett ült. Na, de majd pár nap pihenés után máshogy látja az egész utazást!
Ti pedig lássátok, hogy mit csináltam varrásügyileg:
1. Megvarrtam Winkler Dóri babáját:
2.És befejeztem ezt a kis textilkosárkát:
Folyt. köv.!
1 megjegyzés:
Mindig is tudtam,hogy nagyon ügyi vagy
Megjegyzés küldése