56.

Igazán rosszul tűröm ha a középpontban kell lennem, és nem is akartam szóba hozni, de tegnap 40 lettem.

Nem vágytam semmilyen ünneplésre, nekem ez is olyan nap mint a többi, és nem azért mert nem tudom elviselni a korom- bár azért az kétségbeejtő, hogy ennyire gyorsan telnek az évek.

Reggel a kisebbik lányom túl korán, a nagyobb pedig túl későn ment iskolába ahhoz, hogy elkísérjék az öccsüket a suliig. A férjemnek dolga volt, így segítséget kellett kérnem az A-ból B-be jutáshoz. Ehhez jó 10 percet kellett gyalogolnunk a szakadó esőben. Az én drágám (ő a férjem ;o) ) ekkor hívott fel, hogy percekig énekelje nekem a telefonba a Boldog szülinapot dalát.Azt sem tudtam mit fogjak: az esernyőt, amit a szél akart magának, vagy a gyereket aki lebegett mögöttem esőkabátban és gumicsizmában, vagy a telefont?

DE mire hazaértem a nagylányom teával és reggelivel köszöntötte a NAGY napot.Meghatott !Aztán délben amikor hazajött a suliból csokit is kaptam és egész délután szülinapi zenéket hallgattunk. És láttam rajta, hogy nem adja fel. Akkor is megtöri a páncélomat és eléri, hogy én is nagynak érezzem a napot. Mire a néptáncos szülőiről megjöttem muffinokból tortát kreált és még mielőtt elaludtam még küldött egy üzenetet a telefonomra, hogy még egyszer utoljára boldog 40.-et kívánjon.

Addig dolgozott az ügyön, míg végre én is tudtam örülni a szülinapomnak!

A kisebbik lányom tudjátok mivel lepett meg? Hát ANYAGGAL!

Konklúzió: Nagyon klassz családom van, akik mellett minden nap szülinap!