Pár napja varrtam a kisfiamnak ezt a képet, ami patchworkilag jelentéktelennek tűnik, ám én a kézzel való tűzés különböző fázisait éltem át közben.
Úgymint:
1.fázis: Én még kezdő vagyok ebben,ezért nem számít ha kissé nagyra sikeredik egy-egy öltés!
Majd később jobb lesz!
2.fázis: Ó már biztosan haladó vagyok, hiszen milyen egyenletesen, aprókat öltve haladok!
3.fázis: A francba, hát sose lesz vége? Az ujjam olyan mint a szita! Annyira fáj,hogy inkább
nagyokat öltök,csak hamar befejezhessem!
Hát ennek tudatában ajánlom figyelmetekbe ezt a képet!
3 megjegyzés:
Nagyon jól néz ki. Biztos örült neki a fiatalúr
Kénytelen leszel Te is megbarátkozni a gyűszű gondolatával. Nekem rettentő nehezen ment, de a muszáj nagy úr ! Nagyon helyeske lett !
Már vettem egy "jónevű" bőr-fém kombinációjút,de ha ráhúzom az ujjamra,akkor a másikkal tolom a tűt!
Megjegyzés küldése