2009. május 26., kedd

19.

Zajlik az élet körülöttem. Na nem foltvarrásilag, csak úgy egyébként.

Az úgy volt, hogy végre beadtam a derekam, és beleegyeztem, hogy legyen kiskutyánk. DE a fajtaválasztásban egyhangúlag döntöttem. Bár mindenki hamar elfogadta az érveimet. Május 6.-án meg is születtek a kiskutyák és már meg is látogattuk őket. A képen az apuka kutya látható.
És végre a férjem is beadta a derekát és lesz kemencém! Egész héten alapanyagért járkálunk és instrukciókkal látom el a kőművest, aki még nem épített kemencét. Megismerkedtem egy csapat férfival akik már túl vannak az építésen és ők adják a válaszokat a szőke nős kérdéseimre. Elképzelhetitek mennyit értek kőművesül!
Már sóvárogva és lelkiismeretfurdalva simogatom a varrógépet! De ami késik nem múlik.

2 megjegyzés:

Mehike írta...

Nagyon édes a kutyus. Grt a kemencéhez

Abile írta...

Mindig nagy feladat egy állat befogadása a családba és hosszú-hosszú évekre szól. De rengeteg mindent kap tőlük az ember... megéri!! :o))