2009. november 27., péntek

24.

A mindennapi rutinhoz tartozik a méljeim olvasása és mindennap benézek ide is.A legtöbb alkalommal átfut az agyamon, hogy kellene írnom valamit,de megszólal bennem a kis Pató Pali. Igen-igen, az a ráérős.

Nem azért nem írok, mert nem történik az életemben semmi,és nem is azért mert titkos lenne,hanem mert nem tudom eldönteni, hogy érdekel-e valakit az, hogy:
-megműtötték a kisfiam (nem életmentő műtét volt,de én azért izgultam rendesen)
-varrtam egy táskát a keresztlányomnak és TETSZIK NEKI (ezért is izgultam,mert eddig nem adta jelét az érdeklődésnek)
-befejeztem egy tábori (csanaki) táskát és a lányaim egyfolytában el szeretnék kunyizni (ez is egyfajta elismerés, nem?)
-egyfolytában izgulok a továbbtanulás miatt- bár valakinek ezt is kell, ha már az illetékes nem teszi
-sokáig nagyon határozott voltam az oltással kapcsolatban aztán ez is elmúlt- utána jó darabig tipródtam azon, hogy hogyan is döntsek jól
-a 21 orchideámból 18 bimbós- imádom is őket ezért
-de végül is minden rendben van- azt hiszem -hiszen jelen pillanatban egészségesek és boldogok vagyunk mindannyian!

Kívánom ezt nektek is!

4 megjegyzés:

Ejjkukk írta...

Ejj!
Jobbulást a fiadnak, akármiért is műtötték! És hogy csinálod, hogy jól érzik amgukat nálad az orchideák? Nálam mostmár a harmadik is haldoklik, holott midemt megpróbálok, hogy jól érezzék magukat?

KicsiKató írta...

21 orchidea??? nem semmi:)) és igenis szívesen olvassuk ezeket is, ne fogd vissza magad. Kislegyének mielőbbi gyógyulást!!!

gubike írta...

Gyors felépülést a kisfiadnak! Mutasd meg a táskákat és a virágokat.

Mehike írta...

Előttem írok,szinte mindent elmondtak.Már többször gondoltam mi lehet Veled.
pusz